Virít az erdélyi útifű

Ez a fehér füzérvirágzatú növény (Plantago schwarzenbergiana) általában május–júniusban bontja szirmait. Ha csapadékos az ősz, akkor szeptember–októberben másodvirágzás is előfordul. A szikes gyepekhez, ürmös, padkás szikesek növényvilágához kötődik. A Tiszántúlon gyakori faj, a Körös–Maros Nemzeti Parkban is majdnem mindenütt fellelhető.

Az erdélyi útifű felfedezése a kiváló erdélyi flórakutató, a porosz származású Ferdinand Schur (1799–1878) éles szemét dicséri.

Mivel a kedvező termőhelyeken több milliós tőszámban is előfordul, virágzáskor hófehér lepelként borítja be a gyepeket. Ilyen szép látványban lehet most részük például azoknak, akik ellátogatnak a Kígyósi-pusztára. Ezt a növényfajt a 19. században írta le egy porosz származású botanikus Erdélyben, a Torda környéki sós talajokon, innen származik a neve is. Később Magyarországon, az Alföldön is megtalálták, s ma már ismerik a Román-Alföldről és a Fekete-tenger környékéről is. Hazánkban védett faj, természetvédelmi értéke 10 000 Ft.