Kopaszság és prosztatarák – Sajnos van összefüggés köztük

Az elmúlt két évtizedben ismételten és következetesen kimutatták: a férfi kopaszság összefüggésbe hozható a prosztatarák megnövekedett valószínűségével a megfigyeléses vizsgálatokban.

Aki kopaszodik, annak szükségszerűen nagyobb esélye van a prosztatarák kialakulására? Sajnos, van kapcsolat a két dolog között – az elmúlt két évtizedben a kutatók egyre nyilvánvalóbb összefüggést mutattak ki, mely ismétlődő és következetes. A teóriának valóban van elméleti értelme, ugyanis az androgének szerepet játszanak a hajhullásban és a prosztatarák kifejlődésében. Ráadásul mindkét állapotnak megvan az esélye az öröklődésre.

A már megállapított kockázati tényezők pedig, melyek a prosztatarákot előre jelezhetik, egyre szaporodnak a korral, a feketebőrűséggel, a családi anamnézissel, a genetikai rendellenességekkel, így a BRCA mutációval. Egy új tanulmány ugyanakkor hozzátette, sürgető lenne megállapítani, hogy a kopaszság valóban ezek a rizikófaktorok közé tartozik-e. A kutatók első alkalommal találtak kapcsolatot a kopaszság és a prosztatarák miatti elhalálozás között. Kiderült, hogy a kockázat 1,5-ször nagyobb a kopasz férfiak körében, mint azok esetében, akik nem veszítették el a hajszálaikat – mindezt egy elemzés állapította meg, egy nagyszabású, amerikai tanulmány adataiból, mely a National Health and Nutrition Examination Survey Epidemiologic Follow-up Study névre hallgat. Az eredményeket az American Journal of Epidemiology szaklap közölte.

Több mint 4000 férfit vizsgáltak

Véleményük szerint, bár különböző adatállományokat használtak a kopaszság és a prosztatarák összefüggésének kimutatására, az NFHEFS így is megkülönböztető jellegű, mivel első ízben van hosszú idejű lekövetési ideje – 21 év -, ahhoz, hogy értékelni lehessen a halál kockázatát. Előnye a forrásnak az is, hogy a résztvevőket az induláskor dermatológiailag értékelni tudták. A kutatók több mint 4316 férfi adatait vizsgálták a tanulmányon belül, akik a kiinduláskor – 1971 és 74 között – 25 és 74 év közöttiek voltak és nem volt korábban rákos megbetegedésük. A mai napig ebben a gyűjtésben 3284 haláleset történt, 107-et közülük a prosztatarák okozott. A többváltozós modellekben, a halálos prosztatarák kockázata 56 százalékkal magasabb volt bármilyen mértékű kopaszság esetén, mint azoknál, akiknél egyáltalán nem mutatkozott a probléma. A közepesen kopaszodóknál például 83 százalékkal magasabb volt a rák valószínűsége!

“A kockázat megbecslésében mégsem játszik igazán nagy szerepet a férfi kopaszság. A felfedezések ellenére, a kopaszság nem természetes rizikófaktora a prosztataráknak” – fogalmazott Dr. Cook, hozzátéve, hogy mégis elképzelhető, hogy a kopaszág mértéke és mintája kismértékben szerepet játszik majd a jövőben a prosztatarák kockázatának felbecsülésében.

Egy urológus, aki nem vett részt a tanulmányban, egyetért az észrevételekkel.

„Az 50 százaléknál magasabb betegség-specifikus halálozás kiemelendő, mégis szerény számot jelent” – mondta el Stephen Freedland, a Los Angeles-i Cedars-Sinai Samuel Oschin Comprehensive Cancer Institute orvosa. Hozzátette, egyéb tanulmányok kimutatták, hogy a kockázat nagyjából 2,5-ször nagyobb a feketebőrű férfiak, mint a fehérek körében. A kockázati összefüggés azonban különösen közepes ahhoz képest, mennyire nyilvánvalóan kapcsolatba hozható például egymással a tüdőrák és a dohányzás. Dr. Freedland jól ismeri a témát, 2013-ban ugyanis kollégáival egy olyan eset-kontroll vizsgálatot végeztek, a Veterans Affairs kórházban, ahol 708 férfit vettek górcső alá – prosztatarákkal küzdőket és egészségeseket. Felfedezték, hogy a kopaszodás összességében több mint kétszeresére emelte a megbetegedések számát. A tanulmány hasonló a Dr. Cook csapata vezette vizsgálathoz, amely összefüggést mutatott ki a kopaszság és az agresszív prosztatarák között a prosztata, tüdő, vastagbél-végbélrák és petefészek szűrő kísérlet – Prostate, Lung, Colorectal, and Ovarian (PLCO) Cancer Screening Trial – keretein belül. Ugyanazt figyelték meg.

A szűrés a legfontosabb

Úgy tűnik tehát, hogy a kapcsolat a kopaszság és a prosztatarák között nagymértékben konzisztens, a tanulság mindenképpen az, hogy a kopasz férfiaknak nagyobb esélyük van a megbetegedés kialakulására. Tehát valóban jó kérdés, érdemes lenne-e rizikófaktornak tekinteni a kopaszságot is, még ha szerény kockázati tényezőről van is szó? Ehhez a szakemberek szerint még ún. replikációs eredmények szükségesek, a jobb hatásmechanizmus megértése végett. Most egy olyan kutatásra van szükség, amely tisztázza a kopaszság következményeit – mivel kapcsolódik a prosztata-biológiához és mint ilyen, finanszírozható is.

„Többet kell megtudnunk a kopasz férfiak prosztatájában levő androgén szintről” – fogalmazott Dr. Freedland.

“Ennek a kutatásnak más területei is vannak, amelyek még felfedezésre várnak, beleértve a prosztata rák és a kopaszság különböző mintái közötti kapcsolatot, valamint a kopaszodás kezdetét a kor tekintetében” – hívta fel a figyelmet Dr. Cook.

Azok az adatok, amelyek specifikusan a fejbőr mintákra vonatkoztak, az NHEFS tanulmányon belül meglehetősen korlátozottak. A kopaszságot egyébként négy szintre osztják, de a 70-es években nem tettek különbséget a betegséggel való összefüggést illetően aközött, hogy valakinél a bitemporális, a frontális vagy vertex területeken fordult elő a hajvesztés. Ma már azt is tudják a kutatók, hogy a vertex (csúcs) területen megfigyelhető kopaszodás növeli különösen a rák esélyét. A traumás kopaszságot és az alopecia areata-t azonban nem sorolják ide, mivel ezeknek okai másutt keresendők.

Forrás: https://napidoktor.hu/index.php