Így készítsünk vállalható családi fotót

Én is szeretnék vállalható képeket a családomról, a gyerekeimről, amelyekkel villoghatnék néha – igen, ilyen az anyai büszkeség, mindenkivel megesik – ezért rendre megpróbálkozom a lehetetlennel, csak azért, hogy bebizonyítsam magamnak: a családi fotózás a másik olyan területe az életemnek, ahol Férj zoknijain kívül előfordulnak még fekete lyukak.

Mit (ne) tegyünk a vállalható családi fotókért?

Mi akkor a megoldás? Fordulhatunk profihoz, aki fényképez helyettünk, de ő meg nem tud ott lenni minden pillanatban, amikor szerintem fontos lenne, például, amikor az öt gyerek épp békében játszik egymással vagy kamaszodó Nagyfiú mosolyog, esetleg amikor frissen mosott a hajam és fittnek, energikusnak érzem magam és repdesek mosolyogva, mint egy házitündér. Na, ezek olyan ritka pillanatok, hogy a profi akár be is költözhetne hozzánk egy életre, hogy lekapja őket.

A családi fotó érdekében a profi színre lép

A másik lehetőség, hogy az ember kérdez a profitól, hogy mire figyeljen, ha mégis arra vetemedik, hogy fényképezőgépet vesz a kezébe és kattintgat. És ha már így tesz, ne tegye hiába. Egy szívemhez közel álló fotóst, Máté Dorkát kértem meg, hogy segítsen pontokba szedni azokat a tippeket, amelyeket érdemes bevetni, ha vállalható családi képeket szeretnénk készíteni.

1. Móka, kacagás, vidámság és egészség – ezek nélkül nem is érdemes belekezdeni. Beteg gyerek nem fotóképes, akárhogy is szeretnéd, a beesett szemek, sápadt arc nem mutat jól a képeken, még photoshop után sem.

2. Legyen buli a fotózás! Ha a gyerek(ek) hajlandó(ak), vond be őket a helyszín kialakításába: tologassátok együtt a bútorokat, együttes erővel válasszátok ki a kiegészítőket. Ha viszont kameraiszonyuk van, akkor jobb, ha már csak a készbe ülteted be őket. Szembemenve a pedagógiai célzatú nevelési elvekkel, egy külső ráhatás is beleférhet ilyenkor: némi édességért cserébe azt csinálják, amit kérünk tőlük (10 kép=1 gumicukor). A kedvenc zeneszám is sokat segíthet a hangulat oldásában.

3. Képek felbontása.  A szebb, jobb fotóminőségért mindig a lehető legnagyobb felbontást válaszd. Ha a géped/mobilod alkalmas rá, válaszd a sorozat- vagy sportfotózási funkciót (hacsak nem ront nagyon a felbontáson), mert könnyebb lekapni ezekkel a folyton mozgásban lévő csemetéket.

4. Ne pózoltasd a gyereket! Ne várd el tőlük, hogy szépen egy helyben megüljenek, mert nem karót nyelt egyedeket szeretnél fotózni, hanem vidámságot, a család békét (sic!) tükröző testvéreket, családtagokat. Adj nekik egy kis mozgásteret, de legyen a kezük ügyében valami, amivel “rögzítheted” is őket, például egy szék, amire támaszkodhatnak. Egy dologhoz viszont ragaszkodj: mindig nézzen a kamerába a célszemély, hacsak direkt nem kérsz tőle mást.

Ha szeretnél valamit a fotóalanyok kezében látni, akkor az olyan valami legyen, amit a képen is szívesen nézel az emlékek felidézésekor: a családi autó slusszkulcsa, a távirányító vagy egy kiflicsücsök nem annyira dekoratív.

5. Legyél gyors, nagyon gyors! A tökéletes pillanat tényleg csak egy pillanat. Legyen mindig konkrét elképzelésed, hogy mit szeretnél kihozni a képekből, mert a gyerekek nem fognak türelmesen várakozni, amíg te ötletelsz.

6. Figyelj a környezetre! A fénykép középpontjában jobb, ha a gyerekek állnak és a nem a tereptárgyak. A fotókon mindig tűélesen látszanak azok az oda nem illő dolgok, amelyeket a nagy örömmámorodban, hogy végre egy helyre terelted a családod és sikerült elkapni a tökéletes pillanatot, nem vettél észre. Tüntesd el a rumlit, minél kevesebb tárgyat hagyj a fotózás helyszínén, hiszen itt is igaz a mondás: a kevesebb néha több.

7. Fények és árnyékok, kint és bent. A beltéri fotózásnál nagyon fontos a harmónia, a színek összehangolása. Kültéri helyszínen könnyebb dolgunk van a természet adta háttér miatt, de itt is figyelni kell arra, hogy például soha ne állítsuk a fotózni kívánt személyeket a tűző napra, mert egyrészt elájulnak, másrészt nehéz kiretusálni a szemük alól a pandamaci árnyékokat.

8. Soha ne mondd, hogy mosolyt kérek! Mert nem kapsz. Vagy csak erőltetettet és az minden, csak nem mosoly. Csinálj valami meglepőt, zökkentsd ki a gyereket és biztosan megkapod a vigyort, amire vágytál. Lehet, hogy pimasz lesz vagy formabontó, de legalább őszinte. Áldozd be a cél érdekében a szülői tekintélyedet – ami még megmaradt belőle a hétköznapi csatározások után – bolondozz velük, találj ki bután hangzó szavakat (kiflinéni, krumplinéni, spenótnéni… működhet fagyival, bácsival is), hangosan mondogasd őket velük együtt, vagy vess be néhány grimaszt, s a vége szinte mindig kacagás lesz. Elő a géppel!

9. Ne félj belenyúlni az elkészült képekbe! A legjobban sikerült képet is jobbá lehet még tenni egy kis utómunkával: kisebb-nagyobb vágás, kis fényerő-kontraszt állítás, némi élesítés (ne feledd azonban, hogy életlen képpel egyetlen program sem tud csodát művelni) és máris megvagy. Nagyon sok ingyenes program áll az amatőr fotósok rendelkezésre, használd őket! Ugyanakkor ne kövesd a divatos effekteket, mert pillanatok alatt idejét múlttá lesznek, te meg ott maradsz egy képpel, amely színvilágában, hangulatában már kicsit sem hasonlít az eredetire és aztán foghatod a fejed.

10. A nem megfelelő ruházattal sokat ronthatunk az összhatáson. A képeken MINDEN látszik: a piros verdás alsótrikó a fehér ing alatt, vagy a lezsernek szánt csíkos póló-farmer kombóhoz viselt nyuszis mamusz pókemberes zoknival. Ha már összetereled a népet egy közös családi fotóra, próbáld meg a ruhájukat is összhangba hozni. Nem kell ünnepélyesnek lenni, de legyen valami koncepció – mindenkin ismétlődik egy szín, mindenki mezítláb, farmeres kép stb. – nyuszis mamusz nélkül.

Játssz a színekkel: az arc közelében hanyagold az uncsibarna, dzsungelharcos színeket, az élénk kék, zöld mindig menő, sőt a fekete is, a csíkok mindig vidámságot sugároznak, ellentétben az utómunka során félbevágott mesehősökkel, szóval velük csak óvatosan. Lányokon jól mutatnak a pasztellszínek, a gyönyörű hajukat meg ne rejtegesd, a konty, lófarok elölről nem látszik, de a kiengedett haj, esetleg copf több játékosságot ad a képeknek. Ne feledd azt se, hogy a szűk ruha miatt a gyerek csak feszengeni tud, a nagyon bő változat pedig felhővé varázsolhatja szemünk fényét.

10+1. A sok kép nem elég! Még annál is többet kell készíteni. Mivel egy-egy helyzet csak ideig-óráig tartható fent, ezért törekedj arra, hogy minél több képet készíts az adott szituációról. Nem baj, ha sok a béna, elrontott, bemozdult, homályos, szemetes fotó, de a nagyon sok kép között ott lehet az igazi, a tökéletesen megörökített pillanat az örökkévalóságnak.

Forrás: Mom with Five