Irigység – amikor a sárga iszonyat elönti az embert

Miért irigyek, féltékenyek az emberek a másikra, ha valakinek másként, vagy jobban mennek a dolgai? Miért irigylik a szebb ruhát, a nagyobb lakást, a drágább autót? Egyáltalán miért vagyunk irigyek? Mit jelent az irigység?

Mit jelent az irigység?

Az irigység azt jelenti, hogy valami olyat akarunk, ami másnak van, de mi vágyunk rá; az a felismerés, hogy valami nincs meg nekem, ami másnak megadatott. Leginkább olyan dolgokra irigykedhetünk, amelyeket mi magunk is akarunk. Valószínűleg kevés ember lehet, aki ne esett volna az irigység csapdájába, mindegy, hogy milyen vélt vagy valós erkölcsi oldalról fogalmazza meg a véleményét.

Az irigység bűn, mondja a kereszténység, az iszlám, és a buddhizmus szerint is a megszabaduláshoz vezető út legnagyobb akadálya. Alapja hasonló: a földi javakhoz való görcsös ragaszkodásról szól, az evilági boldogság mindenek fölé helyezését, ami eleve tévút lehet, hisz ruháinkat, otthonunkat, autónkat nem vihetjük magunkkal a túlvilágra. A vallások egyetértenek abban, hogy irigynek lenni nem jó dolog, hogy valójában a tudatlan emberek irigykednek, akik nem fogják föl, hogy a más vagyona, a más sikere, a más boldogsága inkább örömünket kellene, hogy keltsen bennünk.  Ha azonban elönt bennünket a sárga iszonyat, tulajdonképpen magunkat romboljuk – állítja a pszichológus. Kovács Katalin szerint az irigyelt ember ettől nem lesz se szegényebb, se sikertelenebb, se boldogtalanabb – jó esetben -, míg az irigykedő a gyűlölet érzetét ébresztgeti magában, azaz mérhetetlen mennyiségű és erejű negatív energiát gyűjt magába.

Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy két érzés: a féltékenység és az irigység érzelmi „testvérek”. A közöttük levő különbséget nehéz meghatározni. Amit talán közös lehet bennük, az az eredetük, legalábbis a kialakulásukat illetően. Mindkettő gyermekkori eredetű, és későbbi megjelenése valamilyen szinten mindig visszatérés. Ugyanakkor nemcsak negatív hatása van ennek, hanem gyakran kifejezetten egészséges versenyre ösztönző is lehet, amelynek kialakulása szintén a gyerekkora tehető. Az irigység, mint személyiségvonás nem egyenlő az irigykedéssel, mint esetenkénti reagálással. Ez utóbbi bizonyos helyzetekben  természetesnek is tekinthető. Irigység tehát kétfajta létezik: az egyik kártékony, mert a másik ellen irányul.

Ez a rossz értelemben vett, agresszív versengés. A másik magunkra irányul és késztethet a jóra. Fölébreszti bennünk a versengés szellemét. Igényt támaszt arra, hogy törekedjünk valamire, amit eddig nem akartunk vagy nem sikerült elérni. Ez a fajta irigység arra ösztönöz, hogy meghaladjuk magunkat. Jó, ha tudjuk: az irigység iszonyatos rombolásra képes. Pláne akkor, ha még tagadod is magadban ezt az érzést.

Ismerd el, valld be, legalább saját magadnak, hogy kire vagy irigy. Tudj meg róla minél többet, és feltétlenül tudd meg azt is, mit tesz ő azért a tulajdonságáért, állapotáért, anyagi javaiért, bármi másért, amit te irigyelsz tőle. Az irigység fáj, lelket nyomorít, de legfőképpen emberi kapcsolatokat tesz tönkre. Ezért hát, ha felismerjük és odafigyelünk rá, erős motivációs hatással elvezethet bennünket pozitív energiák kialakításához.

Forrás: https://napidoktor.hu/index