Nemcsak a tinik problémája az étkezési zavar – 2. rész

Az étkezési problémákra általában úgy tekintünk, mint csak fiatalokat érintő betegségre – pedig a táplálkozási zavarok mindenkit érinthetnek, kortól, nemtől, etnikai, faji hovatartozástól vagy kulturális háttértől függetlenül.

Miért vehetők kevésbé észre a táplálkozási zavarok az időseknél?

Miközben az étkezési rendellenességek veszélyei alaposan dokumentáltak, azok hatása az idősebb felnőttek esetében nem ennyire közismert. Az ok nyilvánvalóan az, hogy fennáll a tévhit, miszerint a táplálkozási zavarok főként a fiatalokat érintik. „Az emberek általában nem ismerik fel, hogy az étkezési rendellenességek bármely korban veszélyeztethetnek bennünket – hangsúlyozta Bulik professzora, a University of North Carolina Center of Excellence munkatársa, aki étkezési zavarokkal foglalkozik. – Úgy gondolják, hogy az érintettek majd csodás módon kinőnek az étkezési zavarból, ha a kamaszkoron túlvannak. Ám ez igen messze áll az igazságtól.”

Noha a szakirodalom és a kutatások valóban elsősorban a fiatalokra fókuszálnak –ezen belül is főként a nőkre -, és jellemzően tényleg a fiatalokat érinti a probléma, számos bizonyíték van arra, hogy a táplálkozási zavarokra való hajlam nem kizárólag 30 éves kor alatt jelentkezik.

Valójában, ahelyett, hogy „kinőnének” belőle, sokan felnőttként, sőt késői felnőttkorban is ezekkel a zavarokkal élnek együtt.

„A téves feltételezés, miszerint az idősebb felnőttekre nem jellemző az étkezési zavar, káros hatással van a diagnózisukra – mondta el Laurie Cooper, a Nashville-i  Renfrew Center igazgatója. – Sőt, számos családtag és egészségügyi dolgozó az időskor normális velejárójának, egészségügyi állapotának tartja a fogyást, az alultápláltságot, a megmagyarázhatatlan tüneteket, mint amilyen a hányás, hasmenés, nem pedig mentális egészségügyi rendellenességnek.”

Sokan, még ha fel is épültek a betegségből, visszaesést tapasztalhatnak. Koruknak, valamint annak köszönhetően, hogy „felépülőben vannak”, a visszaesés minden jelét másként értelmezhetik a körülöttük levők, mint ahogy egy fiatalabb embernél értelmeznék.

Sajnos, a táplálkozási zavarok tünetei hasonlítanak az öregedési folyamatban előforduló tünetekre. Az idősebb felnőtteknek szükségük lehet gyógyszerekre, melyek hányingert okozhatnak, vagy olyan funkcionális problémáik vannak, melyek csökkentik annak lehetőségét, hogy kiegyensúlyozott étrendet tartsanak fenn.

Ezeknél az embereknél, még ha segítséggel élnek is, az étkezési zavarok nyilvánvalóak, mégis diagnosztizálatlanok maradnak. Bulik professzor elmondta: látott már idősek gondozásával foglalkozó intézményekben olyat, hogy a hashajtókhoz úgy juthattak hozzá a bennlakók, akár a cukorkához, ám a pácienseknek nyilvánvalóan étkezési zavaruk volt és a hashajtót arra használták, hogy „megtisztuljanak”. Olyan anorexiás esetet is látott már, amikor a páciens abban a hitben élt így, hogy a kalóriakorlátozás hosszabbítja az életet.

Tévedés azt hinni, hogy a fiatalok szembesülnek csak ilyen problémákkal, számos egyedi problémájuk van az időseknek is, a segítség pedig mindig elkél a táplálkozási zavarokkal való megküzdésben. Ám az első lépés a kezelésben a diagnózis!

Egyedi problémák időskorban

A kor jelentős szerepet játszik abban, hogyan küzd meg egy ember a betegségével, fizikai- és mentális szempontból egyaránt. Ez különösen igaz az étkezési rendellenesség esetében. A táplálkozási zavar, mint feljebb már említésre került, különféle súlyos egészségügyi problémákhoz vezethet és ahogy a kor előrehalad, úgy nőnek a kockázatok is.

„Aggodalomra ad okot, hogy az étkezési zavar igen jelentős kárt okoz minden testben – magyarázta Bulik professzor. – Időskorban a szervezet egyre kevésbé kezeli ezt rugalmasan, köszönhetően az öregedési folyamatnak, vagyis a táplálkozási rendellenességek hamarabb és komolyabban kikezdhetik.”

Azok az állapotok, melyek az idősebb emberek körében jóval gyakoribbak – így a szívproblémák, gyomor- és bélrendszeri problémák, csontritkulás, elhízás -, csak bonyolultabbak és súlyosabbak lehetnek, amennyiben az étezési zavar is jelen van.

Az idősebb szervezet kiszolgáltatottabb, érzékenyebb, az pedig, hogy a táplálkozási zavarban szenvedő embereket nem diagnosztizálják megfelelően, csak oda vezet, hogy nem kérnek segítséget ezen állapotok esetében. Még ha az illető tudja is, hogy problémája van, ezek a tények elégnek bizonyulnak ahhoz, hogy ne kérjen segítséget.

A kezelést egyenesen visszatartja, hogy vannak orvosok, akik úgy gondolják, a páciens túl idős ahhoz, hogy étkezési zavara legyen, vagy azt mondják neki, ki kellene már nőnie ebből. Csak azt érik el a megjegyzésekkel, hogy a táplálkozási zavarral küzdő idősebb ember nagy valószínűséggel nem kér többet segítséget és nem kapja meg a kezelést, amelyre szüksége lenne.

Laurie Cooper hozzátette, hogy az idősebb embereknek sokszor kevesebb a támogatásuk és a motivációjuk is ahhoz, hogy segítséget, hogy kezelést igényeljenek. „Számos olyan ember van, akinek a jövőre nézve nincsenek már igazán céljai, az élet vége-fázisban látja magát, sokszor már eleve rossz egészségügyi állapotban van.”

S miközben a fiataloknál ott a lehetőség, hogy egy szebb jövőt lássanak maguk előtt, ha túllépnek a táplálkozási zavaron, az idősebbek elfogadják betegségüket, mint az öregedés egy újabb jelét, tünetét…

A végső és megkerülhetetlen probléma abból a tényből adódik, hogy az evészavarok gyakran valamilyen stresszes életeseményhez kapcsolódnak, amikor az ember egyébként sem mindig képes arra, hogy újra „átvegye maga felett az irányítást”.

Ahogyan az ember öregszik, egyre nő az olyan események esélye, mint például a társuk vagy más szerettük halála, a nyugdíjba menetel, az önállóság elvesztése valamilyen betegség miatt. „Megküzdeni a hangulatváltozással, a stresszes életeseményekkel nem könnyű, az idős ember úgy érezheti, hogy jelenlegi megküzdési képességei nem elegendőek ezekhez az életkörülményekhez” – fogalmazott Laurie Cooper.

Ezen életesemények mindegyike komoly kihívást jelent, melyekkel, valljuk be, fiatalok és makkegészséges emberek sokkal kevésbé szembesülnek.

Óriási igény van tehát az éberségre az érintett korosztály kapcsán – különösen olyan, kisebb szociodemográfiai csoportokra kell odafigyelni, akiknél nem gondolnánk az étkezési zavarok jelenlétére.

A NEDA célja az, hogy csokorba gyűjtött történetekkel felhívják a figyelmet a teljes igazságra a táplálkozási zavarokkal kapcsolatban – a tévhitekre és a társadalom szélére szorult idősekre, az alulreprezentált esetekre, tapasztalatokra, olyan platformot létrehozva, melyen az érintettek el is mondhatják, mit jelent étkezési zavarban szenvedni illetve felépülni belőle.

Forrás: Adrina – Napidoktor.hu

Forrás: