Hogyan lesz játszva illemtudó a gyerek?

Nyilván nagyjából tudjuk, hogy mi illik, és azt is, hogy mi elvárható egy gyerektől. Na és itt jön a következő kérdés, mekkora gyerektől?

Mert valószínűleg egy pár hónapos kisgyerek, aki épp csak elkezdett ismerkedni az anyatejen kívüli (íz)világgal, és vidáman prüszköli szét a paradicsomszószt akár a legmenőbb étteremben, még tutira a cuki kategóriába sorolódik a “legszőrösszívűbb” étteremvezetőnél is. Míg valószínűleg egy tíz év körüli gyerektől ez már provokációnak, minősíthetetlen, megengedhetetlen, fertelmes viselkedésnek számít. Ezt tudjuk. Ez is valami. De kérdezem én, el kell-e várnunk például egy ötévestől, hogy egyedüli gyerekként végig üljön egy több fogásos vacsorát. Szülei oldalán, udvariasan, fegyelmezetten.

Szerintem nem. Egyértelműen nagyon unalmas lehet ez egy gyereknek. Még akkor is, ha már az éttermek többségében lehet színezni, vagy van játszósarok. Ez kábé húsz percig érdekes, utána pedig marad az unalom. Ha pedig gyerektársaság van, pláne lehetetlen elvárás, hogy mini felnőttekként udvariasan és intelligensen beszélgessenek az óvodai étkeztetés problémáiról, vagy arról, hogy ki milyen tisztasági csomagot szokott bevinni havonta a dadusnak.  Az írás teljes tartalmáért kattints IDE

Forrás: