Bakai László, a csontnélküli 2013-02-15 Sztáregészség Megosztás: Tweet Bakai László Jászai Mari-díjas színész rendszeresen jár szűrő és megelőző vizsgálatokra, de úgy tűnik – sok pályatársával együtt – őt is a szakmája tart karban és fitten. A Jászai Mari-díjas színész végigjátszotta az országot. A 25. Színháznál kezdett, majd a Pinceszínház következett. A fővárost elhagyva, a Miskolcra szerződött, majd átment Kecskemétre, ezt követte Veszprém, majd Zalaegerszeg. Nem maradhat ki – már csak földrajzilag sem – Sopron, igaz előtte négy esztendőt töltött Budapesten, a Fővárosi Operett Színházban. Ő az, aki sikerre vitte a Kölyök című musicalt, két színházban 8 évig bújt Chaplin szerepébe. Hogy vagy? Mivel telnek a napjaid? Van munkád? Élek. A problémák és az akadályok ebben nem hátráltatnak, inkább ösztökélnek. Elvégre a küzdés maga az élet. Most például annak ellenére, hogy nem játszom sehol, megpróbálok teljes életet élni. Legutóbbi színházamnál nem hosszabbították meg a szerződésemet, mert a következő öt évre nem találtak egyetlenegy szerepet sem a számomra. Más színházak baloldali érzelműnek, egyes színházak jobb oldali érzelműnek találtak. Van, akinek hitbeli meggyőződésem verte ki a biztosítékot! De, olyan is akadt, aki egyáltalán nem tart színésznek, mások egyszerű féltékenységből nem kívántak a közelükben látni. Holott, pontosan 40 éve játszom, többnyire főszerepeket. Nyilván nem árt egy kis pihenő. Még jó, hogy nem vagyok színházfüggő. Hogy mi lesz, az a jövő titka. De biztosan valami jó fog történni velem. Addig is olvasok, beteg anyukámat ápolom, fotókat készítek a természetről és várom a Messiást. Azok közé tartoztál a Kölyök 20. születésnapján a Fészekben, akik felidézték a dalokat élőben. A dalok ennyire mélyen benned maradtak? A Kölyök, a Csavargó illetve Chaplin figurája hozzám nőtt, mint egy kabát, hiszen két színházban is játszottam, hosszú évekig. A szerepben való szertelen játék öröme továbbra is bennem él! Nagy Tibor dallamai nem vesztik fényüket a lelkemben. Mennyire vigyázol magadra? Mindennap intenzíven gyalogolok egy órát és megválogatom, hogy mit eszem. Amikor előadásom volt, előtte mindig hosszasan bemelegítettem. A teremtő olyan alkattal áldott meg, hogy „elfelejtett” csontot is beléd tenni. Rugalmasságod, tested, lábad hajlékonysága elképesztő! Ennek a táncon kívül veszed hasznát? Testem, amibe a Teremtő helyezett ajándék. Nagy előny, hogy nem korlátoz semmiben, hanem kifejez engem a színpadon és a civil életemben egyaránt. Voltál már igazi beteg? Ha azt mondanám igen, az panasz lenne, ha azt mondom nem, az dicsekvésnek hangzana. Egyébként rendszeresen járok szűrő és megelőző vizsgálatokra, hogy ne kelljen senkit felhívnom. A betegség ellensége az embernek. Forrás:
