fekete nadálytő

A feketenadálytő az érdeslevelűek (Boraginaceae) családjába tartotó növény, aminek előfordulása nyirkosabb rétek, árterek, csatornák mentén, tópartokon valószínű. Érdes levelű, szúrós szőrökkel borított, évelő növény. Gyökérzete 1-3 ujjnyi vastag gyökértörzsből és az abból eredő, átlag ujjnyi vastag, arasznyi hosszú gyökerekből áll. A gyökérzet húsos, nyálkás, könnyen eltördelhető, kívül fénylő fekete, belül fehér; szagtalan, kellemetlen émelyítő ízű.

A szár 50-80 cm magas, szárnyalt, érdes szőrökkel borított. Szárlevelei a tőleveleknél kisebbek, száron ülők, a következő levélig lefutók. A levelek lándzsa vagy tojás alakúak, hullámos élűek. A virágok ibolyás-rózsaszínűek, ritkán sárgák, vagy sárgásfehérek, kunkorvirágzatot képeznek a szárak csúcsán. A növény egész nyáron át virágzik.

Gyógyászati szempontból elsősorban a gyökere (Symphyti radix vagy Consolidae radix) értékes, amelyet a szárítás előtt kell lereszelni és úgy szárítani, mert másképp kőkeménnyé szárad. Pirrolizidin-vázas alkaloidokat tartalmaz, melyek nagymennyiségben májkárosító hatásúak lehetnek.

Alkaloidszerű anyag az allantoin is, a szárított gyökérben 0,6-0,8% található. Az allantoin segíti a csontok és csontszövetek regenerálódásának gyorsítását, mely a nadálytő egyik legfontosabb gyógyhatását biztosítja. A gyökér nagy mennyiségű nyálkát tartalmaz.

Forrs:

Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.