Muskátlik teleltetése 5 lépésben

Emellett a kinn maradó érzékenyebb példányok téli védelméről is gondoskodnunk kell. Ezek közül is a leggyakoribb és leghálásabb a Muskátli (Pelargonium). Lássuk, mi a teendőnk vele…

Muskátli teleltetése

A muskátlik teleltetésére a legalkalmasabb egy világos és hűvös helyiség, ahol a hőmérséklet nem emelkedik 4 -10 °C fölé. Ezen a hőmérsékleten a növény nem fejlődik tovább a tél folyamán, így kiküszöbölhetjük a laza szövetű téli hajtások kialakulását. Mielőtt a muskátlitöveket elhelyeznénk a teleltető helyen:

1. Le kell vágnunk a nyíló virágokat, és az összes bimbót is, valamint meg kell szabadítanunk a növényt a száraz, beteg, sárguló leveleitől.

2. A növényeket csak február közepe után kell visszavágni. Ekkor a legerősebb 3-4 hajtást kell csak meghagyni és ezeket is 3-4 szemre vágjuk vissza.
3. Ezután ültessük friss földbe a töveket, és helyezzük őket kicsit melegebb helyre.
4. Fokozatosan megkezdhetjük az öntözést is. Akinek nincs elegendő helye a nyár folyamán nagyra nőtt muskátlik teleltetésére az már augusztusban gondoskodjon dugványokról.

A fiatal növények sokkal kevesebb helyet igényelnek, ugyanakkor maradéktalanul továbbhordozzák az anyanövények jellemző tulajdonságait. Ha a nyár óta megerősödött dugványokkal teli szaporítóládák számára sincs elegendő helyünk, akkor is van megoldás!

5. Úgy hívják, hogy száraz teleltetés. A kis növényeket egyenként emeljük ki a földből, és tekerjük őket óvatosan újságpapírba. Az így előkészített csomagocskákat lazán egymásra fektetve helyezzük el egy ládában, amelyet a tél folyamán hűvös, sötét helyiségben tárolhatunk.

A dugványok előkészítésénél különösen fontos, hogy a földlabda teljesen száraz legyen. Ha a föld nedvességét átveszi a papír, és nem szárad ki megfelelően, akkor könnyen rothadni kezdenek a kincset érő dugványaink. Ezzel a módszerrel kis helyen is sok növényt tárolhatunk, amelyek azután tavasszal, friss földbe kerülve szinte azonnal új életre kelnek.