Ezt viseljük hóban, fagyban, latyakban

Alulra

Ruházati rendszerünk alappillérét a fehérneműk és az aláöltözetek alkotják. Előbbieket rendszerint az utóbbiak közé sorolva találjuk meg az outdoor áruházak weboldalain, ami nem azt jelenti, hogy bármelyik elhagyható lenne a szettből. A természetben aktívan mocorgó nők többsége tisztában van a sportmelltartó nyújtotta előnyökkel, bugyiból ugyanakkor nem szívesen választanak funkcionális, aktív mozgáshoz való modelleket. Ennek valószínűleg az a prekoncepció áll a hátterében, hogy a tanga szexi, a merinógyapjúból készült megfelelője meg nem szexi. A lapos Föld koncepciója is sokáig tartotta magát, úgyhogy eltekintek a győzködéstől. A lobogó szárú bokszeralsót kedvelő „valódi” férfiak átnevelése talán még nehezebb lenne, ezért nekik azt javaslom, kerékpározzanak vagy fussanak sokat, majd az urológiáról hazafelé menet gondolkodjanak el a testhez simuló darabok beszerzésén.

Mielőtt még jobban elkalandoznánk, nézzük meg, milyen anyagokkal kívánják közvetlen kapcsolatba hozni becses bőrünket a gyártók. Fehérneműknél a merinógyapjúra esküsznek a nagyok, hagyományos értelemben vett aláöltözeteknél ugyanakkor már jóval szélesebb a spektrum: merinógyapjú, polipropilén, nejlon, poliészter, poliamid, viszkóz, valamint ezek keveréke. A legfőbb komponensekhez gyakran elasztán társul. Egyikről sem lehet azt mondani, hogy csakis ez a tuti, az viszont biztos, hogy a merinógyapjúból, illetve a gyapjú-szintetikus keverékből készült modellek nem hajlamosak büdösödére, ráadásul nedvesen is melegen tartják viselőjüket. Az áruk rendszerint jóval magasabb tisztán szintetikus társaikénál, amelyek között szintén vannak baromi meleg darabok.

Vásárlás előtt, miután befejeztük az összetétel tudományos igényességű fürkészését, bizonyosodjunk meg a következő dolgokról. Laposak a varrások, hogy kényelmes legyen a viselet? Elég hosszú a karrész és/vagy a lábszárrész? Elég hosszú a derékrész? Hátha leguggolnánk… Ugye nem lötyög rajtunk egy kicsit sem? Utóbbi különösen fontos, mert az aláöltözetnek testre simulósnak kell lennie, egyébként nem képes a kívánt hőérzet biztosítására, ráadásul a bőrfelületről sem lesz képes hatékonyan elvezetni a nedvességet. Ha valamelyik nem stimmel, keressünk addig, amíg minden klappol. Lebegjen a szemünk előtt, hogy mit szeretnénk csinálni: statikus időtöltéshez (madárles, csillagnézés, jégcsapszámlálás stb.) vastagabb, dinamikusabb ténykedéshez vékonyabb típust válasszunk, kalkulálva a várható kinti hőmérséklettel és az aktivitás tervezett időtartamával. Kerüljük a megalomániát, de nem vállaljunk be egy téli szezont egyetlen garnitúra aláöltözettel – legyen legalább kettő, így a mosógép töltetét is változatosabbá tehetjük.

Középre

Köztes ruházati rétegekkel Dunát lehetne rekeszteni. Annyiféle alapanyag, technológia, kivitel és dizájn jellemzi az outdoor ruhadarabok ezen szegmensét, hogy az valami fantasztikus. A sokféleség a nyugalom megzavarására is alkalmas lehet, mivel egy két kilométeres listából nehéz kiválasztani azt az egy vagy két elemet, amelyre valóban szükségünk van. Annál is inkább, mert az ultrakönnyű pehelydzsekik, a kívül-belül bolyhos polárfelsők, a kötött pulóverek, valamint a softshellek jelentős része is a középső réteg gyűjtőhalmazába tartozik. Mindegyikből van vékony, vastagabb és még vastagabb, ennek megfelelően nem igazán meleg, meleg, melegebb és még melegebb.

A középső réteg elsődleges funkciója evidens: hőszigetelés. Az alkalmazott alapanyagoknál itt is elkülönítjük a természetes és a szintetikus vonalat. Előbbihez tartozik a gyapjú és a madártoll (pehelytollak és fedőtollak), utóbbihoz pedig minden más (nejlon, poliészter, poliamid stb.). A pehelytöltetű kabátok és mellények egyelőre verhetetlennek tűnnek tömeg-térfogat arány és hőszigetelő képesség tekintetében, a szintetikus „pszeudopelyhek” felzárkózása ugyanakkor felgyorsult az utóbbi években. Utóbbiak elvitathatatlan előnye, hogy sokkal jobban tolerálják a nedvességet (átázást), illetve valamivel olcsóbbak.

Talán mindannyiunknak feltűnt, hogy a klasszikus, bolyhos polárfelsők palettája összeszűkült, a megüresedett helyekre pedig bekuckóztak a szélnek és a nedvességnek sokkal jobban ellenálló, kidörzsölődésre és kopásra kevésbé hajlamos softshellek és az úgynevezett hibrid darabok. Az ultrakonzervatívokat ez talán kellemetlenül érinti, de annyi baj legyen. Mivel ebben a cikkben minden a rétegesség égisze alatt zajlik, egy jó tanács következik. A könnyű pehelykabát + softshell, a klasszikus polár + softshell, a hibrid középréteg + softshell vagy a gyapjútartalmú polár + pehelykabát (stb.) sokkal előnyösebb, mint a felsoroltak bármelyikéből egy vaskosnak kikiáltott darab pusztán önmagában.

Felülre

A rutinosabbaknak már valószínűleg szemet szúrt, hogy a softshellek bekerültek a középső rétegek közé. Dacára annak, hogy akadnak köztük kiváló vízlepergető képességűek, amelyek ráadásul rugalmasabb tapintásúak, illetve jobban is szellőznek a vérbeli héjkabátoknál. Klassz, de az esőfelhőket sajnos ez nem érdekli. Éppen ezért most csak azt tekintjük külső rétegnek, amelyet valóban vízállónak terveztek. Itt ágazik ketté a történet: létezik lélegző (membrános), illetve nem lélegző (membrán nélküli) héjruházat. Előbbi csoportban leggyakrabban a GORE cég különféle membránjait – kétrétegű és háromrétegű Gore-Tex, Gore-Tex Active, Gore-Tex Paclite, Gore-Tex Pro) alkalmazzák annak függvényében, hogy az erősebb, ellenállóbb szövetre, avagy a hatékonyabb páraáteresztésre van-e szükség.

A membránmentesek táborában relatíve olcsón akadhatunk zuhéban is szépen teljesítő darabokra, a szellőzőképességből viszont alább kell adnunk. Esőálló héjnadrágból oldalt lehetőleg végig cipzárasat, míg héjkabátból kellő számú zsebbel és „fejjel együtt mozgó” kapucnival rendelkezőt vegyünk. Kerüljük a túlzottan hosszított fazonú modelleket. Sztenderd téli nadrágnak szerezzünk be egy bolyhosított belsejű, softshell alapanyagút darabot. Keressünk olyat, amelyen az ülep, a térdek és a lábszárvégek belső felületei egyaránt erősítettek.

Fejre, kézre, nyakra

Gleccsermászásra tervezett kesztyűben forralt bort szürcsölni nem célszerű, ahogy fedetlen fővel a tomboló viharnak nekivágni sem az. Fő érzékszerveink bunkerét elsősorban a hidegtől és a széltől kell óvnunk, a csapadékkal való dacolást pedig bízzuk inkább egy megfelelő kapucnira. A meleg alapanyag önmagában nem feltétlenül elég ahhoz, hogy egy sapka süvöltő szélben is kellemes hőérzetet biztosítson. Ahhoz, hogy ilyen esetben is helytálljon, válasszunk membrános (pl. GORE Windstopper) modellt! Kesztyűügyben is hasonló a helyzet, csak egy kicsit összetettebb.

A sztenderdnek tekintett ötujjas modell kiválasztásakor előre tisztázzuk magunkban, hogy összevizezzük-e majd ténykedéseink során, vagy sem. A membrán nélküli darabok – akármilyen vastagok is legyenek – előbb vagy utóbb át fognak ázni, ha kitartóan hógolyózunk. Egy meleg alsó kesztyű és egy vízálló héjkesztyű párosításával remek párosra tehetünk szert, amelynek első elemét önmagában is használhatjuk. A sál némileg megosztó: a nagyon bölcsészek a háromméteres darabokra esküsznek, míg a puritánok az outdoor ruhatárból való törléséért fohászkodnak. Mindkét tábornak a merinógyapjúból vagy szintetikus anyagból készült csősálat ajánlom, mivel viszonylag kis térfogata ellenére hatékony védelmet nyújt, ráadásul az elvesztett sapka helyét is képes átvenni szükség esetén.