Eressz, csatorna! – Avagy mit tehetünk a makacs csatornával?

Itt a tavasz, a takarítás, szemlézés ideje! Vegyük észre időben, ha gond van valamelyik ereszcsatornával. Hogyan tisztítsuk őket, tartsuk karban, hogy ne duguljanak el?

Tavasszal az ember arra törekszik, hogy környezetében minden megújuljon, tiszta legyen. Az egyik legfontosabb dolog, hogy az ereszcsatornánkat is kitisztítsuk: megtörténhet, hogy a zord időjárásban levelekkel, törmelékekkel, jéggel tömődött és át sem folyik rajta a víz. Hogyan ellenőrizhetjük ezt?  Mit tegyünk, ha ereszcsatorna-csere lenne a legjobb megoldás?

Az ereszcsatorna tisztításához előszöris egy magas létrára lesz szükségünk, amit kellően ki kell támasztanunk, hogy stabil legyen alattunk. Másszunk fel a létrára egy vödör (nem túl sok) vízzel. Gyorsan megtudjuk, tiszta-e az ereszcsatorna, ha nagy lendülettel felülről beleöntjük a vizet. Gond akkor van, ha nem folyik le a víz. Amennyiben egy helyen gyűlik meg, a probléma oka, hogy megsüllyedhetett az ereszcsatorna.

Lehetséges, hogy kilazultak a csavarok vagy elrozsdásodtak. Az eresztartó vas ellenőrzésével ezt meg tudjuk állapítani. Ha rossz állapotban vannak, mindenképp cseréljük a csavarokat újakra – mielőtt becsavarozzuk őket, érdemes bekenni fatapasszal a furat részt és csak ha megkötött, akkor beilleszteni a helyére a csavart. Kitágult furat esetén nagyobb csavart használjunk, mint eddig!

Az is megtörténhet, hogy az ún. homlokfa elkorhadt, ilyenkor magát a fa részt kell lecserélni, miután leszereltük az ereszt.

Amennyiben vízcsepegést tapasztalunk az ereszcsatorna illesztésénél, először tisztítsuk le és hagyjuk megszáradni ezt a területet. Majd szereljük szét a csatornát ott, ahol a problémát észleltük. Epoxi vagy bitumenes ragasztó- és tömítőanyagra lesz szükségünk – ezzel kenjünk be az ereszcsatorna részt, majd egy új csavarral szereljük össze. Alaposan húzzuk meg a csavart, nem baj, ha a tömítőanyag kissé kikandikál mellette, sőt az a jó! Ha a kötés szegecselt, akkor legjobb, ha üveg- vagy perion szövetet ragasztunk az átlapolás fölé.

Kicsit másként zajlik az ereszcsatorna tisztítása, ha műanyag csatornáról van szó.  Ilyenkor a bilinccsel lehet gond, meg kell nézni, nem sérült-e meg vagy nem mozdult-e el. Amennyiben nem áll szorosan a helyén, a tömítéssel lehet probléma. A bilincs leszedése után a tömítést ilyenkor el kell távolítani, és újra cserélni. Ha fém ereszcsatornánk van és több helyen repedezett, tömítő csík ráragasztásával orvosolhatjuk a problémát.

Eldugult az ereszcsatorna?

Gyakori gond, hogy törmelékekkel, levelekkel van tele az ereszcsatorna. Ha valami beszorult, akkor az ejtőcsatornán nem folyik tovább a víz. Jó tanács, hogy a beszorult törmeléket, szemetet ne nyomjuk le, inkább valamilyen kampós eszköz segítségével húzzuk felfelé. Ilyen esetekre csatornatisztító spirál is létezik, szerezzünk be vagy kérjünk kölcsön egyet.

Ha nem túl makacs a törmelék, öntözőcsővel engedjünk a csatornába vizet, az majd szépen kisöpri. Érdemes tisztítás után az ejtőcső szájához egy fémből vagy műanyagból készült rácsot helyezni, amely megakadályozza majd a törmelékek lejutását.

A rozsdafoltok nem ritkák az ereszcsatorna testén. Kaparjuk le a rozsdaréteget, majd vonjuk be a kérdéses részt epoxi alapú javítópasztával. Csak akkor javítgassuk persze a csatornát, ha néhol fedezhetők fel a rozsdafoltok – ha túl nagy területen, inkább cseréljük ki az egészet!

A nem túl súlyos sérüléseket epoxi gyanta segítségével is ki lehet javítani: kenjünk be vele az eresz részt, majd üvegszálas ragasztó csíkkal fedjük le, nyomjuk azt a ragasztóba és végül még egy gyantaréteget kenjünk rá.

Mint azt láthattuk is: teljes ereszcsatorna-cserére is szükségünk lehet.  Mielőtt az ereszcsatorna-cseréhez kezdenénk, jó tudni, hogy egyedül aligha fogjuk tudni megcsinálni. Különösen, ha öntöttvasból van az eresz; darabjai nehezek, ezeket kötéllel kell egyenként leengedni a földre szétszerelés után. Az ereszcsatorna olyan nehéz lehet, hogy akár minket is magával ránthat. Kérjünk tehát segítséget!

Először a csatorna összekötő csavarjait távolítsuk el. A nagyon rossz állapotú csavarokat akár le is lehet fűrészelni csavarfűrésszel.

Rakjuk rendben a homlokfát is, mielőtt új ereszcsatornát szerelünk fel. Ha kell, fessük újra, vagy fessünk rá díszítést, a lyukas részeket töltsük ki fatapasszal.

Az ereszcsatorna akkor van jól felrakva, ha méterenként lejt egy kicsit jobban – az esés 1 métereként 1 centiméter legyen. Mire az eresz az ejtőcsatornához ér, könnyen le tud folyni a víz. Ha ezt beállítottuk, a homlokfára a fa szélétől kb. 10 centiméterre rögzítsük fel a tartóvasat. Ez a záróvég, a másik vége az ejtőcső. Az utolsó tartóvas helyét aszerint jelöljük be, hogy az ejtőcsövet már bepróbáltuk a helyére. Az ereszcsatornánk is kell hagyni némi esést, számoljuk ki tehát, ez mennyi legyen, és ehhez képest tegyük lejjebb a másik tartóvasat. Túlságosan hosszú csatorna esetén az esést másként nem lehet megoldani, mint hogy az ejtőcső középre kerüljön – ha pedig ezt a helyet ablak foglalja el, akkor csak kicsivel tegyük mellé.

Az ereszcsatorna-csere következő lépése: a további tartóvasak helyét is be kell jelölni a homlokfalon. 60 centiméterre álljanak egymástól a jelölések. (Spárga jól jöhet a jelöléshez!) A csatorna tagokat az illesztéseknél egymásba kell majd csúsztatni, de nézzük meg az összeszerelési utasításon, hogy mennyire! Ez fontos, mert a felesleges részeket mindenképp le kell vágnunk. Fémfűrésszel távolítsuk el az esetlegesen túllógó részeket. A végeket reszeljük meg kissé csiszolópapírral vagy reszelővel.

Nagyon lényeges, hogy pontosan mérjük ki az ejtőcsövet – az átfedések is fontosak, ahogyan a csatorna darabok egymáshoz illeszkednek. A pontos mérés azért kell, mert ha például műanyag az ereszcsatorna, a ragasztására használt oldat megkötése után hiába is próbálnánk ismét szétválasztani a darabokat. A műanyag cső tartók fúrással, tiplizéssel illeszthetők a helyükre. Öntöttvas ejtőcső esetében a tartóvasakat erős csapszögek tartják.

Forrás: