Így hat a nők egészségére a menstruációs ciklus zavara

Nincs olyan nő, akinek egész életében egyformán alakulna a menstruációs ciklusa, ezért sokan nem tekintik nagy gondnak, ha a vérzésük eltér az átlagostól akár gyakoriságában, akár tartamában, illetve kísérő tüneteiben.

Pedig a cikluszavar számos fronton komolyan befolyásolja testünk működését és az életminőségünket is, így érdemes foglalkoznunk vele.

A tankönyvi példa szerint a termékeny korú nők menstruációs ciklusa 28 naponta ismétlődik, a körforgásos folyamatot pedig a nemi hormonok összjátéka irányítja. A nők többségének azonban nem ennyire pontos a ciklusa, de kisebb kilengéstől még nem kell megijedni, mert 21-35 nap között is normálisnak tekinthető a ciklus hossza.

Foto:123rf.com

Mi történik pontosan a ciklus során?

Először is sokan abban a tévhitben élnek, hogy a havivérzés elmúltával kell elkezdeni számolni, pedig a ciklus első napját mindig a menstruációs vérzés kezdete jelöli. 4-7 nap alatt leválik a megvastagodott méhnyálkahártya, és az távozik a vérzéssel. Ez idő alatt a ciklus első napjával megkezdődik az úgynevezett follikuláris fázis, amelynek során tüszők növekednek a petefészekben. A ciklus közepén, a 12-15. napon történik a tüszőrepedés, ami azt jelenti, hogy a domináns tüszőből kiszabadul az érett petesejt. (Általában csak egy, de olykor lehet több is.) Ha a petesejt 24 órán belül nem termékenyül meg, akkor egészséges esetben magától felszívódik. Attól függetlenül, hogy ez bekövetkezik-e vagy sem, a ciklus második felében a női test felkészül az esetlegesen megtermékenyült petesejt befogadására azzal, hogy megvastagszik a méhnyálkahártya. Ezt nevezzük luteális fázisnak, amely a follikuláris fázishoz hasonlóan szintén két hétig tart. Ha a megtermékenyítés vagy beágyazódás elmaradt, akkor pedig kezdődik elölről a kör a menstruációs vérzéssel.

Cikluszavarról azonban nemcsak akkor beszélünk, ha valakinek 21 napnál gyakrabban vagy 35 napnál ritkábban jelentkezik a menstruációs vérzése. Az is probléma, ha a vérzés csupán 1-3 napig tart és kis mennyiségű, vagy éppen ellenkezőleg: 1 hétnél tovább elhúzódik és nagyobb vérveszteséggel jár, esetleg a ciklus közepén is jelentkezik. Szintén kórosnak kell tekinteni, ha a korábban rendszeres menzesz 3 hónapnál tovább kimarad (de az illető nem várandós és nem klimaxol), ha egy serdülő lánynak 16 éves koráig még egyáltalán nem jött meg a vérzése, valamint, ha a menstruáció túl erős fájdalommal, gyengeséggel jár.

Fotó: 123rf.com

A cikluszavar hatása a mindennapokra

Bárkivel megeshet, hogy egyszer-egyszer akkor kezdődik a vérzése, amikor a legkevésbé számít rá. De ha valakinek rendszertelen a ciklusa, és emiatt sosem tudja, mikor következnek „a piros betűs napok”, az nagyon meg tudja nehezíteni az életét. Sok cikluszavarral küzdő nő számol be arról, hogy a „balesetektől” való félelme miatt nem mer strandra, uszodába járni, de a munkahelyén, az iskolában és hétköznapi tevékenységei során is folyton aggódik. Az is hasonlóan kellemetlen, ha az utolsó pillanatban mondunk le egy programot a váratlanul jelentkező menzesz miatt, legyen az egy randevú vagy például szaunaest. Ez pedig hosszú távon negatív hatással van az életminőségünkre, társas kapcsolatainkra.

Ha a cikluszavar erős fájdalomban és/vagy nagy mennyiségű vérvesztésben nyilvánul meg, az még komolyabban ronthatja az életminőséget. Vannak, akik fájdalomcsillapítók mellett sem képesek kimozdulni otthonról a ciklus első napjain, mások pedig azért nem mennek ilyenkor munkába, mert nem tudják megoldani, hogy a túlzott vérmennyiséghez igazodó gyakorisággal cseréljenek tampont, intimbetétet. Ezek pedig akár a munkahely elvesztéséhez is vezethetnek.

Mindezek miatt a cikluszavar gyakran jár együtt pszichés problémákkal, szorongással, akár depresszióval, amelyek persze csak tovább rontanak a helyzeten.

Akár meddőséget is okozhat

A cikluszavar másik, nem elhanyagolható következménye, hogy nehezítheti a teherbeesést, ami a párkapcsolatot nagyon meg tudja terhelni. Mivel a női ciklus funkciója tulajdonképpen az emberi reprodukció biztosítása, ha zavar támad benne, az szinte minden esetben akadályozza, nem ritkán pedig teljesen el is lehetetleníti a fogantatást, illetve korai vetéléshez is vezethet.