„Mátyás töri, ha talál, ha nem talál, csinál!” 2015-02-23 Blog, Napi Hírek Megosztás: Tweet Kalendárium az év jeles napjaira – Mátyás, Hamvazószerda „Mátyás töri, ha talál, ha nem talál, csinál!” Általánosan elterjedt jelző Mátyás nevéhez, hogy „jégtörő”. Ez az apostol vértanúságához vezethető vissza, ugyanis vértanúságának eszköze a szekerce volt, amellyel – a népi képzelet szerint – az apostol szekercéje töri meg a tél hatalmát. Se szeri, se száma a Mátyás-napi hiedelmeknek és szólásmondásoknak. Egyes helyeken a Mátyás-napi hidegben kikelt libát veszekedősnek tartják, a lúdtojást pedig megjelölték, mert úgy tartották, hogy az abból kikelő gúnár jó szaporító lesz. A baranyai halászok bármilyen halat is fognak e napon, azt Mátyás csukájának nevezik, mert úgy hiszik, hogy ez a fogás szerencsét hoz nekik egész évre. Ha még van hó a veteményes kertekben, akkor elvetik a sárgarépát, a borsót és a petrezselymet, mert a hagyomány szerint ezt a magot nem eszi meg a féreg. Ilyenkor szokás elégetni az előző évi barkát és hamujával szentelni. Göcsejben pedig az asszonyok abba hagyják a fonást, hogy a szárnyasegér ne kapjon rá a len- és kendermagra. A népi megfigyelés azt is mondja, ha jégtörő Mátyás jeget talál, küszöbön a kikelet, ha nem, visszahozza a kopogós fagyokat. S, ha Mátyás napján nem indul meg a jégzajlás, akkor jégtörő-csákányát pár hétre éleztetni adta. Ismert szólás az is, hogy „Tapogatva jár, mint Mátyás után a róka a jégen”. Azt mondják az ornitológusok, hogy idén, Zsuzsanna napján nem szólalt meg a pacsirta – akinek el kellett volna hoznia a jó időt -, mert nem is tért haza, ezért „Mátyás szűre ujjából ereszti a tavaszt” és neve napján osztja ki a madaraknak a sípokat, hogy hozzáfogjanak az énekléshez, vagyis neki kell hoznia a tavaszt. A Vízkereszt napjától húshagyó keddig és hamvazó szerdáig tartó farsangi időszak lezárult és a farsang temetésével kezdetét vette a nagyböjt, amikor tartózkodni illik a húsos, zsíros ételek fogyasztásától. „Március van, s határtalan az Élet” – írta Ady Endre A Tűz márciusa című versében. Így is van, hiszen a vasárnappal kezdődő március a kikelet hónapja, a tavasz beköszöntének ideje. Régi magyar neve Böjtmás hava, mert erre a hónapra esik a legtöbb böjti nap. Ekkor a porták gazdái már a kikeleti előkészületekre összpontosítják figyelmüket. A babonásabb helyeken, mint a Mura vidéken, régen a gazdasszonyok sötétedés után háromszor körülszaladták a házat és a kezükben tartott egyéves mogyorófavesszővel verték a ház falait, hogy elkergessék a télen befészkelt rágcsálókat. A néphagyományokkal összekapcsolódott vezeklő és böjti időszak igen sok népi termésjóslás eredője is. “Ha száraz március, kenyeret hoz július” – említi a régi rigmus. A másik így szól: “Ne féld a márciusi havat, mert meleg szív dobog alant“. Általános jóslás az is, hogy ha az első tavaszi szivárványnak széles a sárga csíkja, bő kukoricatermésre van remény, ha zöld, a búzából várható jó termés, ha a piros szélesebb a szivárványon, akkor a boros gazdák örülhetnek, mert tele lesz a hordójuk. Sok éves tapasztalat szerint a márciusi időjárás majdnem olyan kiszámíthatatlan, mint az áprilisi, ezért is mondják, “Fú és havaz, úgy lesz tavasz“. Persze, ha megenyhül az időjárás, akkor a méhészek is szorgoskodnak és kieresztik a kaptáraikból a röptetésre ébredező napszámosaikat, a méhecskéket. Szigethy Emma Forrás:
