Hogyan állunk a halálhoz? 2010-10-04 Napi Hírek Megosztás: Tweet A halálos betegségekhez való hozzáállásunk, és a halállal kapcsolatos kommunikációs igényekről készült nemrégen egy tanulmány. 2030-ra 58 millióról várhatóan 74 millióra növekszik majd az évenkénti elhalálozások száma, de még mindig túl sokan halnak meg magányosan, fájdalmak közt, méltóság nélkül, vagy az elidegenedés érzésével a lelkükben. A British Medical Journal online kiadásában a BMJ.com-on megjelent cikksorozat célja ennek orvoslása azáltal, hogy feltárja, miként tudnák elfogadni sorsukat a rákban, krónikus szívelégtelenségben vagy demenciában (demencia: értelmi hanyatlás, elbutulás) szenvedő halálos betegek. A BMJ közvélemény-kutatást folytatott, és a válaszadók nagy része elmondta: szívesen olvasna még a ?Rákos betegséges palliatív kezelése? témájáról. (palliatív: tünetek enyhítésére, de nem a betegségre irányuló gyógyítás). Ez egyfajta indirekt üzenet volt az orvosok felé, hogy legyenek nyitottabbak a halállal és az élet véget értével kapcsolatos kérdésekre. Időben történő diagnózis Az első cikkben Scott Murray és Kirsty Boyd azt írják: alapvető klinikai készségnek számít a diagnózis pontos és időben történő felállítása. Szükséges lenne erre nagyobb hangsúlyt fektetni minden egészségügyi egységben.A szükséges kötelező képzést John Ellershaw és kollégái támogatják, akik azzal érvelnek, hogy alapvető gondolkodásmódbeli változásra van szüksége mindenkinek a ?jó halál? elérése érdekében. ?Törekednünk kellene arra, hogy a halálra való várakozás jó érzéssel töltsön el bennünket, lehetőleg minden körülménytől függetlenül.? Beszéljünk az élet végéről! Egy másik cikkben Murray arról ír, ha a betegeknek rendszeresen lehetőségük volna arra, hogy mesélhessenek jövőbeli terveikről, úgy a nehezebben megnyíló emberek is érvényesülhetnének. A megfelelő időben, megfelelő emberekkel, megfelelő témáról folytatott beszélgetések segítségül lehetnek mind a beteg, mind a hozzátartozók számára abban, hogy a hátralévő időt a lehető legjobban töltsék ki. A halálról való beszélgetés Jane Seymour professzornak és kollégáinak ötlete volt. ?Fontos, hogy felszámoljuk az orvosok, betegek körüli tudatlanságot és a közvéleményre hassunk a modern palliatív ellátást illetően. Ösztönözni kell az élet végéről szóló beszélgetéseket is. Ez javíthatja a hozzáállásunkat is.? Lelki szükségletek Aziz Sheikh professzor, az Edinburgh-i Egyetem munkatársa feltárja, miként érthetőek meg a haldokló páciensek lelki igényei: az ápolóknak figyelmesen kell bánniuk betegeikkel, gondozóikkal és a családjukkal, és másokkal a szélesebb körű egészséggondozási rendszerben azzal a tudással és megértéssel felvértezve, mellyel a vallási és kulturális eltéréseket fogadják. Forrás:
