A gének hordozzák a hasnyálmirigyrákot? 2011-01-23 Napi Hírek Megosztás: Tweet Az Apple első emberét, Steve Jobsot is érintő ritka hasnyálmirigyrák túlélési idejét bizonyos génváltozatok jelenléte határozhatja meg. A baltimore-i Johns Hopkins Egyetem genetikusai olyan géneket azonosítottak, amelyek mutálódott változatainak megjelenésekor a hasnyálmirigy neuroendokrin daganatának viszonylag veszélytelenebb formája fejlődik ki. A Science tudományos folyóirat pénteken megjelent számában közzétett tanulmány szerint azok a páciensek, akiknél ez a génváltozat volt jelen, átlagosan kétszer hosszabb ideig éltek a betegség diagnózisa után, mint azok, akik daganatában a gén másik változatát találták meg. Mint Nickolas Papadopoulos kutatásvezető elmondta, a rák új, molekuláris megközelítése segítségével meghatározható, hogy az egyes páciensek milyen kezelést igényelnek. A hasnyálmirigy tumorja az egyik leghalálosabb ráktípus, a diagnózistól számított öt éven belül az érintettek kilencvenöt százaléka belehal. A daganatok azonban nemcsak felbukkanási helyük szerint különböztethetők meg, hanem igen változékonyak lehetnek genetikai hátterük alapján is. Az Amerikai Ráktársaság adatai szerint az Egyesült Államokban évente harminchétezer embert diagnosztizálnak hasnyálmirigyrákkal, és évente harmincnégyezren halnak meg miatta. Ezek többsége azonban úgynevezett adenokarcinóma. Az esetek öt százalékát kitevő neuroendokrin daganatok kezelése könnyebb és ez a ráktípus kevésbé agresszív: tíz év elteltével a páciensek negyven százaléka még életben van. Papadopoulos csoportja hatvannyolc, a hasnyálmirigy neuroendokrin daganatával diagnosztizált ember tumorjából vett minták teljes DNS-szekvenálását (sorrendjének meghatározását) végezte el. Megállapították, hogy azoknak a pácienseknek a túlélése, akiknél három génnek (a MEN-1, a DAXX és az ATRX jelűnek) bizonyos mutációja fordult elő, legalább tíz év volt a diagnózis után. A gének másik változatát hordozó páciensek hatvan százaléka viszont öt év elteltével már nem élt. A kutatók mindezek alapján úgy vélik, hasznosabb lenne a rákokat a bennük kimutatható gének típusa alapján csoportosítani, mint pusztán a szervek vagy sejtek alapján, ahol megjelentek. Forrás:
