3D mozi és TV – csak bele ne betegedjünk! 2010-06-01 Napi Hírek Megosztás: Tweet A 3D technológia agyunk azon képességét használja ki a térbeli képmegjelenítéshez, amely képes a bal és jobb szemünk érzékelte két kép egyesítésére. A 3D vetítések során viselt speciális szemüvegek abban segítenek, hogy az agyunk a beérkező két sík képből egy mélységgel rendelkező képet alkosson. Az Avatar című sci-fi film elsöprő sikere a 3D mozikban olyan hullámot indított el, amely szinte naponta eredményez újabb és újabb bejelentéseket arra vonatkozóan, melyik rendező kívánja legújabb filmjét 3D technológiával elkészíteni, melyik szórakoztatóipari óriás akar piacra dobni egy térhatású képmegjelenítést alkalmazó játékkonzolt, illetve mely gyártók készítik legújabb televízióikat olyan technológiával, amellyel az Avatar keltette 3D moziélmény otthoni környezetben is reprodukálható lehet. Az orvosok azonban óvatosságra intenek a 3D technológiától. Egész pontosan arra figyelmeztetnek, hogy a szemeink, amelyek nincsenek ahhoz hozzászokva, hogy 3D-s képeket nézzenek hosszú órákon át nap, mint nap, akár könnyedén ki is fáradhatnak a térhatású tévézés és játék folyamán, ami részben szédüléshez, émelygéshez, és ritkábban akár görcsös rohamokhoz is vezethet. A 3D televíziók bizony használati utasításaikban meg is említik a lehetséges kockázatokat, így figyelmeztetnek arra is, hogy a villódzó képek hatására jelentkezhet epilepsziás roham, de akár stroke (gutaütés) is, illetve tengeribetegség, érzékzavarok, káprázat és egyensúlyvesztés is követheti a 3D élménynel egybekötött televíziózást. Természetesen azok száma, akiknek emiatt kellene aggódnia szerencsére igen alacsony, de apróbb kellemetlen tünetek, esetleges kisebb szédülést egy egész estés 3D mozi után már több ember is átélhet. A New Yorki Egyetem Langone Egészségügyi Központján dolgozó Dr. Lisa Park szemészorvos a 3D mozi után esetlegesen fellépő fejfájást, fáradtságot és szédelgést azzal magyarázza, hogy a 3D vetítés során a szem nem a természetesen megszokott módon kell mozogjon. A két, kissé különböző képet a polarizált szemüveg egy-egy szemünkbe juttatja a 3D vetítés során, így kapjuk meg a térhatás illúzióját. A valódi térben a szemeink a felénk közelítő objektumokra, alakokra fókuszálva egymás felé fordulnak, eközben pedig a szemlencse alakja megváltozik, hogy tovább fókuszálhassunk az adott tárgyra, személyre. A vetítés során a szem nem alkalmazkodik, mivel a látott alakok, objektumok valójában nincsenek közelebb, vagy távolabb tőlünk, ezért a szemünk csupán a két kép egyesítésén fáradozik. Vagyis, a vetített kép azt a látszatot kelti, hogy valami felénk mozog, miközben az egyensúlyszerveink ezzel ellentétes információt közvetítenek az agyunkba, hiszen semmi sem mozog az irányunkba. A szakemberek szerint ez az információs ellentmondás, illetve megszakított kapcsolat a két információ között alakítja ki egyes emberekben a diszkomfort érzetet egy-egy 3D mozifilm megtekintését követően. A szakorvosok szerint az emberek 80 %-ánál semmilyen probléma nem jelentkezik és nem is jelentkezhet a 3D hatású filmek, illetve televízió használata következtében, azonban – noha ezt eddig senki nem vizsgálta – nem tartják veszélytelennek, ha a 3D televíziókészülékek eltejedésének következtében a gyerekek rendszeresen és hosszasan bámulják majd a 3D tévék műsorát. Elképzelhető ugyanis, hogy ez a fals-stimulus, amit a 3D hatás jelent, a gyermekek látásának fejlődésében okozhat problémákat. Forrás:
