Tükrözés helyett PET-CT?

A PET-CT vizsgálat fontos szerepet játszhat a vastag- és végbélrák kezelésével kapcsolatos döntéshozatalban.

A vizsgálat első és egyik legfontosabb lépése, hogy képalkotás kezdete előtt egy órával jelölt szőlőcukorszerű anyagot juttatnak a véráramba. Ezt a nyomjelző anyagot – a szőlőcukorhoz hasonlóan – a szövetek anyagcseréjük gyorsaságával arányosan veszik fel. A letapogatást megelőző egy óra során kialakul a nyomjelző anyag jellegzetes eloszlása a szervezeten belül, a fokozott anyagcseréjű szövetek a nyomjelző anyagot nagyobb mértékben halmozzák fel.

A daganatos (és a gyulladás által érintett) szövetek azonosítását is ez teszi lehetővé, mivel a legtöbb daganattípus esetén – a vastag és végbélrákok esetén is jellemzően – a nyomjelző anyag felvétele fokozott. Az egyidejűleg elvégzett CT vizsgálat lehetővé teszi a kóros anyagcseréjű területek pontos testen belüli elhelyezkedésének a meghatározását és sok esetben további információt is biztosít a daganattal kapcsolatban. Összességében jellemzően a kombinált PET-CT vizsgálat során a gyakorlott vizsgáló több információ birtokába jut, mintha a két vizsgálat egymástól független kerülne elvégzésre.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a PET-CT vizsgálat több szempontból is jól használható ebben a betegség csoportban: hasznos lehet a betegség helyi és távoli kiterjedésének megítélésekor, a kezelésre adott válasz felmérésekor és a betegség kiújulásának észlelésére, ha erre utaló jelek jelentkeznek. Ugyanakkor a betegség diagnózisának felállításához a jelenlegi szakmai protokollok önmagában nem ajánlják, gyanú esetén a vastagbéltükrözés a diagnózis felállításához választandó módszer.

Ezeken túl a módszer talán az igazoltan kiújult betegség esetén, a műtétileg kezelhető betegek kiválasztásában nyújtja a legnagyobb segítséget. A műtéti terápia mérlegelésekor a leggyakrabban felmerülő két kérdés a daganat helyi kiújulásának megítélése, valamint – jellemzően a májban található – áttétek elhelyezkedése és száma. Ezek a kérdések PET-CT vizsgálattal sokszor megválaszolhatóak, klinikai tanulmányok szerint a vizsgálat eredménye alapján a műtéttel gyógyítható betegek 80, míg az így nem kezelhető betegek 90 százaléka azonosítható.

Alábbi betegünknél is emiatt merült fel a vizsgálat elvégzése. Betegsége két évvel ezelőtt kezdődött, véres széklet miatt fordult orvosához. A colonoscopiás vizsgálat valamint az eltávolított daganat szövettani vizsgálata nem differenciált adenocarcinomát igazolt. A daganat helyi nyirokcsomókba már áttétet képzett, azonban távolabbi áttét jelenlétét az elvégzett vizsgálatok nem igazolták.

A kemoterápiát követő rendszeres kontroll vizsgálatok részeként elvégzett CT vizsgálat a májban két áttét megjelenését jelezte. A beteg központunkba a májáttétek műtéti eltávolítása előtti vizsgálatra érkezett, annak eldöntésére, hogy egyéb helyen található-e daganat kiújulására utaló jel.

A képen látható, hogy a PET-CT vizsgálat is igazolta a májáttétek jelenlétét, és ezen felül a műtét helyén a daganat helyi kiújulására utaló többlet nyomjelzőanyag felvételt is talált. A mellékelt képen, bal oldalon a nyomjelzőanyag teljes testen belüli eloszlása, jobb oldalon a kóros halmozások síkjában készült metszeti képek láthatóak (a kóros képleteken túl, a nyomjelzőanyag élettani eloszlása is megfigyelhető: a nyomjelző anyagot normál esetben legnagyobb mennyiségben az agy, a vesék, és a húgyhólyag tartalmazza, nem ritka a szívizom illetve a belek felvétele sem).