Mindent a rákról – Könyv részletek – 3. rész 2013-04-03 Mindent a rákról Megosztás: Tweet Részlet-sorozat a világhírű könyvből a napidoktor.hu-n! Rendszeresen olvashattok Siddhartha Mukherjee – Betegségek betegsége – Mindent a rákról című könyvéből különböző részleteket. A radikális sebészet fénykora A Magyar Rákellenes Liga 1993-tól minden évben Nemzeti Rákellenes Napot szervez április 10-én dr. Dollinger Gyula (1849-1937) sebészprofesszor, egyetemi tanár születésnapján, akinek a nevéhez fűződik a dohányzás és a rák összefüggéseinek hangsúlyozása, valamint a rákregiszter létrehozása, amely a magyarországi daganatos megbetegedések tudományos feldolgozását indította el. A Nemzeti Rákellenes Nap célja, hogy a társadalom minden rétegét bevonják a rák elleni küzdelembe, s felébresszék az egyének felelősségét önmaguk iránt. A napidoktor.hu az eseményhez kapcsolódóan sorozatot indít, melyben részleteket közöl a Magyarországon közelmúltban megjelent világhírű könyvből: A Betegségek betegsége – Mindent a rákról című könyv szerzője, Siddhartha Mukherjee, a columbiai egyetem onkológus kutatóorvosa. A nem mindennapi lenyűgöző olvasmány a szakma és a nagyközönség kitüntető elismerését vívta ki az egész világon: elnyerte a Pulitzer-díjat, a Könyvek egy jobb életért díjat, a Guardian első könyveseknek járó díját, a Time Magazin pedig minden idők legjobb 100 könyve közé választotta. Magyarországon a Libri Kiadó jelentette meg, már kapható a könyvesboltokban. 3. rész "2010-ben Amerikában körülbelül hatszázezren, világszerte pedig mintegy hétmillióan halnak meg rákban. Az Egyesült Államokban minden harmadik asszony és minden második férfi valamikor az életében rákos lesz. Amerikában a halálesetek egynegyede, világszerte pedig mintegy 15 százaléka írható a rákbetegség számlájára. Vannak olyan országok, amelyekben a rák megelőzi a szívbántalmakat a vezető halálokok terén. Carla esetéről május 21-én reggel hétkor szereztem tudomást, a bostoni Kendall Square és Charles Street között közlekedő helyi érdekű vonaton. A csipogómon megjelenő rövid üzenet tömör szenvtelenséggel tudatta, hogy vészhelyzet van: Carla Reed/új leukémiás beteg/13. emelet/Kérem, nézze meg, amilyen gyorsan csak tudja! Amikor a vonat kirobogott a hosszú, sötét alagútból, a látóteret betöltötték a Massachusetts General Hospital üvegtornyai, én pedig felnéztem a 13. emeletre. Carla, amint előre sejtettem, magányosan ücsörgött az egyik kórteremben. Odakint a folyosón már javában zajlott a reggeli sürgés-forgás. A betegektől frissen levett vérrel teli kémcsöveket folyamatosan szállították az első emeleti laboratóriumba, nővérek siettek a kezükben leletekkel, hogy a szakorvosjelöltek összeállítsák belőlük a beszámolókat, és itt-ott időnként megszólalt egy-egy riasztó. Valahol a kórház mélyén betettek egy tárgylemezt a mikroszkóp alá, hogy megvizsgálják a Carla véréből készített kenetet. Szinte biztos voltam benne, hogy egy labororvos-kolléga már vizsgálja, ugyanis egy akut leukémiás beteg érkezése mindig ijesztő esemény, és a laborosoktól a klinikusokig sok embert mozgósít a kórházban. A fehérvérűség nem egyszerűen csak a fehérvérsejtek rákos megbetegedése, hanem magának a rákbetegségnek az egyik leggyorsabb, legkegyetlenebb megtestesülése. Az egyik nővérünk mondogatta is gyakran a betegeinek: – Ebben a betegségben még egy felületes seb is vészhelyzetnek számít. A leukémia a gyakorló onkológus számára is különleges rákféleség. Heves és feltartóztathatatlan lefolyása gyors, nemritkán drasztikus döntéseket követel. Már maga a diagnózis is rémületes, de rémisztő a kórlefolyás és rémisztő a kezelés is. A fehérvérűségben szenvedő szervezet a teljes fiziológiai összeomlás szélére sodródik. Minden szervrendszer – a szívvel és a keringéssel, a légzéssel, valamint a vér termeléséért felelős szövetekkel az élen – pengeélen, a teljesítőképessége végső határainál működik. A nővérek elmondása szerint Carla doktornője kiderítette, hogy kritikusan alacsony – a normális mennyiség harmadánál is kevesebb – a vörösvértestek száma az asszony vérében. A szokásos, viszonylag kevés számú normális fehérvérsejt helyett Carláéban valósággal nyüzsögtek a rosszindulatú sejtek – onkológiai szakkifejezéssel élve az asszony a „blasztos krízis” (az éretlen sejtek hirtelen megszaporodása) fázisában volt. Amikor a családorvosa úgyszólván belebotlott a diagnózisba, azonnal beküldte Carlát a Massachusetts General Hospitalbe. A Carla kórterme előtti hosszú folyosón még látszottak a fertőtlenítőszeres felmosófolyadék nyomai. Átfutottam a vizsgálati eredményeit, és megpróbáltam mentálisan ráhangolódni a következő beszélgetésre. Nyomorultul éreztem magam, amiért az ilyen esetekben minden együttérzésem ellenére monoton módon, mint egy automata, újra és újra ugyanazt mondom el. Az osztályon akkoriban töltöttem a tizedik hónapját annak a kétesztendős intenzív képzésnek, amelynek során szakorvosokat készítenek fel az onkológiai szakvizsgára, és éppen a mélyponton voltam. Az eltelt tíz, leírhatatlanul szomorú és lelkileg nagyon megterhelő hónap alatt tucatszám haltak meg a gondjaimra bízott páciensek. Úgy éreztem, lassan hozzászokom az elvesztésükhöz, az elmúlás lehangoló érzéséhez, és valamiféle védettségre teszek szert a folyamatos érzelmi terheléssel szemben." Folytatása következik Siddhartha Mukherjee – Betegségek betegsége – Mindent a rákról 614 oldal, 4990, -Ft Libri Könyvkiadó, 2013. Forrás:
