Időskori rabiga – Nyugdíj vagy munka

Milyen okokra vezethetőek vissza, hogy az idősebb korosztály tagjai közül mind többen és többen kapaszkodnak nyugdíjazás után is a munkába?

Ha a fent említett kérdésen morfondírozgatunk, mélyen bele kell magunkat ásnunk társadalmi, gazdasági, szociológiai és pszichológiai okokba.

Bizonytalanság

A gazdasági világválság során rengeteg család adósodott el és hirtelen megugrott azok száma, akik Magyarország fővárosából, illetve a nagyobb városokból a környező falvakba költöztek. Az eladott ház árából kifizették a hitelt, és maradt még egy kevés belőle, ahogy az aluljárókban kéregető kreatív részegek karton tábláján is látható ?az életre?.

Van, hogy a nagypapa és nagymama besegít a családnak. A vidéki nagyszülők/szülők főként élelemmel teszik. Olykor nem csak a saját magát nem tudja eltartani egy szülő, de még gyermekére is gondolnia kell. A bizonytalanság tehát családban marad, meg tud-e élni a gyerek? Meg tudok-e én élni a nyugdíjból? És ha a kérdésre a válasz nemleges, akkor bizony ötven felett is munkát keresünk.

Megváltozó családmodell

Nem újdonság, ha azt mondjuk, hogy egyre több fiatal kénytelen főiskolai évei alatt vagy épphogy utána, a családi fészek melegét élvezni, mert a körülmények nem teszik lehetővé, hogy megálljanak a saját lábukon.

Így nem csak a családalapítás ideje tolódik egyre kijjebb, hanem az idősek nyugdíjkor elérése utáni megpihenése is.

Amikor a munka foglalkoztat

Sokan, akik korábban hosszú éveken vagy akár évtizedeken keresztül napi rutinként végezték munkájukat, és szinte képtelenek egyik napról a másikra felhagyni vele, mikor elérik a szükséges korhatárt.

Hiába az előzetes, féltve dédelgetett tervek, hogy mennyi mindent lesz majd képes megtenni, mikor már nem korlátozza semmi az idejét. Az ember általában addig vágyódik nehezen elérhető dolgok után, amíg meg nem szerzi magának ? onnantól pedig gyorsan értékét vesztheti minden kincs. A kerti munka is csak addig felüdülés, míg az ember a nap nyolc órájában adminisztratív feladatokkal megáldva kuporog az íróasztalán tornyosuló papírköteg és a számítógép előtt.

Miután a munkaviszony megszűnik, az ember hamar hasznavehetetlennek és feleslegesnek érzi magát. Ennek egyik oka a visszaeső érintkezés más emberekkel, illetve a megszokott napi rutinból való kiszakadás.

Persze ahhoz, hogy ezekkel tisztába legyünk, nem kellenek tanulmányok és felmérések, Érezhetjük saját magunkon egy olyan kéthetes szabadság során, amelynek minden napját otthon töltjük. Mindenki nehezen változik időskorára, és ha addig nem szívesen mozdult ki, akkor hiába ígérgeti magának: később sem akar majd.

A család bűvkörében

Persze fontos tényező a család is, akiknek szüksége lehet nagypapákra és nagymamákra az unokák mellé, mikor nekik dolguk van, és a bölcsőde, valamint az óvoda nem tud segíteni. Azonban sokan inkább tartják szem előtt az anyagi jólétet, pontosabban: ragaszkodnak korábbi pénzügyi helyzetükhöz, amit a nyugdíj nem mindig tesz lehetővé, így marad a munka. Hiszen a családi bébiszitterkedésből nem lehet megélni.

Forrás: