Az alkoholfogyasztás veszélyei

A huzamosabb időn keresztül fennálló, rendszeres alkoholfogyasztás súlyos károsodásokat okoz az egyén fizikai, pszichés állapotában, a közösségi életében, a tágabb környezet szociális-társadalmi jellemzőiben. Az alkoholos italokban megtalálható etil-alkohol az anyagcsere folyamatok során keletkező acetaldehid károsító hatásának köszönhetően potenciális sejtméregnek tekinthető, mely a szervezet minden sejttípusára jelentős károsító hatást fejt ki. Az alkohol a szívizmot direkt károsítja, aminek az eredménye szívritmuszavarok és az alkoholos dilatatív kardiomiopathia kialakulása.

Ez utóbbi lényege, hogy a szívizom összehúzódó képessége csökken, a szívkamrák kitágulnak, a szív mérete jelentősen megnő. A szív funkciója károsodik, légszomj, következményes terhelhetőség- és munkaképesség csökkenés alakul ki. Az alkoholisták leggyakoribb halálokának tekinthető. A mértéktelen alkoholizálás kóroki tényező a magas vérnyomás, a szívinfarktus és az agyi erek trombózisának, az agyi infarktusok kialakulásában. A vérképzésben zavar támad, a beteg vérszegénnyé válik. A nagyivók 90 százalékánál megtalálható az anémia makrocyter, azaz az átlagosnál nagyobb kóros vörösvérsejtek.

Az anyagcsere felborul, melyben szerepet játszik az alkoholbeteg beszűkült, értékes tápanyagokat nélkülöző táplálkozása. Jelentősen emelkedik az elhízás, a cukorbetegség, a csontritkulás kockázata, emelkedik a vér koleszterin- és zsírsavszintje. Az alkoholfogyasztás hypoglikaemiára (a vércukorszint kóros lecsökkenésére) hajlamosít, mely súlyos esetben kómát, halált okozhat. A májkárosodás miatti fehérjeanyagcsere-eltérések vérzékenységhez vezetnek. Régi megfigyelés, hogy az alkoholbetegek körében az átlagosnál sokkal gyakoribb a tuberkulózis előfordulása. Hogy ez az alkoholfüggők általános védekezőképességének vagy az általában együttesen jelentkező szociális leromlásnak tulajdonítható, az nem kellőképpen tisztázott.

Az alkohol negatív hatása az emésztőrendszerre

Az alkohol kóros mennyiségű fogyasztása az emésztőrendszer összes szintjét károsítja. A szájüreg, a gége, a nyelőcső, a gyomor, a máj és a hasnyálmirigy rosszindulatú daganatos betegségeinek kockázatát jelentősen emeli. Az alkoholtartalmú italok fogyasztása okolható a szájüregi és gégerákok 50 százalékáért, a nyelőcsőrákok 75, az elsődleges májrákok 35 százalékának kialakulásáért. A Mallory-Weiss-szindróma, mely felső tápcsatornai vérzést okoz, szintén legtöbbször alkoholizmus miatt alakul ki. A krónikus alkoholfogyasztás fő okozója lehet még a gastritisek, a gyomorfekélyek, a hepatitisek, a zsírmáj, a májzsugor és a hasnyálmirigy gyulladásában. Nagy mennyiségű egyszeri alkoholfogyasztás akut gastritist, akut hepatitist és akut pancreatitist válthat ki. A májzsugor rettegett kísérője a nyelőcső falában futó vénák kitágulása, megrepedése, mely gyakran halálos kimenetelű.

Tudta?
Májzsugor kialakulása esetén férfiakban nőies jegyek jelennek meg és potenciazavar alakul ki, nőkben menstruációs zavarok léphetnek fel.

A központi idegrendszer egyes kórállapotainak kifejlődése szintén gyakran az alkoholizmus miatt következik be. Jellemző az alkohol miatt kialakuló demencia, mely jelentős agysorvadással jár. Krónikus alkoholos organikus pszichoszindróma a Wernicke-Korsakow-szindróma, melyre a szemizmok egy részének kétoldali bénulása, a járás és a törzs egyensúlyának zavara. A perifériás idegrendszer károsodására neuropathia utal, a kezek és lábak zsibbadásával. Az alkoholisták szexuális tevékenysége nagymértékben beszűkül, az emlő megnövekedik a férfiaknál (gynaecomastia), heresorvadás és impotencia alakulhat ki. A magyar lakosság összes daganatos betegségének 3 százaléka alkoholizmus miatt alakul ki.

Egyes irodalmi adatok arra utalnak, hogy az alkohol növeli az emlőrák kockázatát is. Várhatóan a közeljövőben számos más daganattípusról is bebizonyosodik majd ugyanez, hiszen az alkohol általános sejtméregnek tekinthető, melynek rákkeltő szerepe ma már nyilvánvaló. Terhes anyák nagymérvű alkoholfogyasztása koraszülést és/vagy a magzat károsodását okozza. Az újszülött testtömege alacsony, hossza jelentősen elmarad az átlagostól, méhen belüli retardáció jelei figyelhetők meg. Nem ritka a microcephalia (az agy méretbeli növekedésének elmaradása, mely akár életképtelenséget is okozhat). Legtöbbször 60-as IQ-nak megfelelő mentális retardáció jelentkezik. Ezeknél a gyermekeknél a későbbiekben testi rendellenességek, illetve pszichés és magatartásbeli zavarok is felléphetnek.