Kárörvendés - Miért tudjuk kinevetni mások baját?

Mi lehet az oka annak, hogy felnőtt emberek visítva nevetnek, ha egy vígjátékban valakire egyszerre jön rá a hányás és a hasmenés?

Mit talál egy 8 éven felüli rendkívül mulatságosnak azon, hogy egy férfi halálra rémül az éppen a szülőcsatornából kifelé igyekvő csecsemő feje búbja láttán? A tudósok szerint a jelenségnek külön pszichológiája van.

„A humor a félelemből, a haragból, és az ijedtségből táplálkozik. Mark Twain híres mondása szerint ‘A mennyben nincs humor’, hiszen a vicc alapja nem az öröm, hanem a szomorúság.” – véli Peter McGraw, a Coloradói Egyetem marketing- és pszichológiaprofesszora.

McGraw és kutatótársai a „jóleső erőszak” jelenségét próbálták megfejteni, vagyis azt, hogy miért tartjuk más emberek szenvedését viccesnek.

Fotó: 123rf.com

Ehhez különböző jeleneteket mutattak be a kísérleti alanyoknak, és azt vizsgálták, mennyire tartják humorosnak őket. A szakemberek szerint azért lehetséges, hogy mulatnak mások bizonyos fokú sérelmein, mert megvan a „pszichológiai távolság”: a dolog régen történt, mással, esetleg túlságosan is abszurd.

De mégis kik nevetnek a leghangosabban az ilyesmin? „Leginkább a fiatal férfiak érzik sebezhetetlennek magukat, így gyakran tartanak mulatságosnak olyan jeleneteket, amelyeket a többség már túlzásnak érez.” – állítja a szakember.

A kutatók arra is megkérték a résztvevőket, hogy olvassák el egy altesti humorral telített jelenet leírását. A 36 kísérleti alany egy része megrendült az olvasottakon, a többség azonban jól szórakozott, mivel megvolt a kellő távolság. És hogy mi volt a jelenet? Egy férfi hozzá dörgölte a nemi szervét egy kismacskához, aki „dorombolt, és úgy tűnt, élvezi a közeledést.” Tessék mosolyogni!