Készítsünk papírlegyezőt a forró napokra

Nincs egyszerűbb eszköz, amit egy gyerek is fél kézzel el tud készíteni, mint egy papírlegyező. Nem hiszed? Megmutatjuk! Ebben a nyári fülledtségben egyszerűen nélkülözhetetlen!

A papírlegyező elkészítése

Eszközök:

• 20×40 cm-es színes papír
• olló
• ragasztó
• faspatula (gyógyszertárban kapható)
• hímzőfonal
• díszítéshez dekortapasz

Az elkészítés menete:

Hajtogassuk a papírlapot harmónikaszerűen a spatula szélességének megfelelően. (Én hajtogatás előtt egy kisolló segítségével bekarcoltam a hajtások helyét, hogy szebb és pontosabb legyen.)

Ha készen vagyunk, fogjuk össze jó szorosan a papírlapot. Egy lyukasztóár vagy egy egyszerű szög és kalapács segítségével készítsünk két lyukat egymás mellé a papírlap közepére.

A lyukakon keresztül fűzzünk át egy – a legyező színvilágához illeszkedő – hímzőfonalat és jó erősen kötözzük össze középen. (Nyugodtan hagyjuk hosszabbra, mert később ezzel fogjuk a legyezőt tartó pálcákat összekötni.)

A pillangóforma két szembenlévő csíkját ragasszuk össze és egy csipesz segítségével rögzítsük és várjuk meg, amíg megszárad.

A spatulákat ragasszuk a másik két szabad csíkra – célszerű ezeket is csipesszel rögzíteni – és hagyjuk őket megszáradni.

Tipp:

1. A legyező díszítéseként használhatunk dekortapaszt: a méretre vágott papírlap mindkét oldalára, az alsó és a felső szélére is ragasszunk egy-egy csíkot a dekortapaszból és máris kész az egyszerű, de nagyszerű díszítés.

2. Vendégség esetén készítsünk több legyezőt és szúrjuk őket egy homokkal teli tálba. A tál így asztaldíszként funkcionálhat, a mulatság végén pedig a vendégek emlékbe hazavihetik a legyezőket.

3. Az alapformából nem csak legyezőt formálhatunk: ha két darabot spatulák nélkül összeragasztunk, akkor látványos, felakasztható díszt készíthetünk.

 

Az első legyezőket Kr. e. 3000 körül készítették. Az ókori európai kultúrákban (római, etruszk, görög) a legyezőt elsősorban szertartásokon használták, de hamar elterjedt a hétköznapokban is, mint hűsítésre szolgáló eszköz. A távol-keleti országokban, például Kínában inkább a misztikus jelentősége került előtérbe.

Az első példányok még nem összecsukható változatban készültek, az összehajtható legyezők Kínából, illetve Japánból hódították meg Európát. Ezek a korai legyezők státuszszimbólumoknak számítottak: csak a gazdagok, kiváltságosak, királyi, hercegi családok tagjai engedhették meg magunknak a használatukat. Vázuk drága elefántcsontból, kagylóhéjból készült, amelyet faragással, drágakövekkel, arannyal, ezüsttel díszítettek.

A köznapi emberek számára csupán a XVIII. században vált elérhetővé a legyezők egy egyszerűbb fajtája. Ezek a példányok már nyomtatott változatban készültek és a legkülönfélébb témájú képek díszítették őket, amelyeket nemegyszer híres festők (például Paul Gaugin és Walter Sickert) készítettek.

A mediterrán országokban ma is a mindennapok része a legyező és az egyre melegedő klímának köszönhetően elképzelhető, hogy más országban is egyre gyakrabban tűnik majd fel.

Forrás: Mom with Five