Építsünk otthont vályogból! 2012-01-25 Blog Megosztás: Tweet Vajon a romantika vagy a gyakorlatiasság vezérli azokat, akik úgy döntenek, visszatérnek az egyik legősibb építkezési technikához, és vályogból rakják a házfalat? Cikkünkből kiderül. Vissza az alapokhoz – akár így is kezdhetnénk a házak építőanyagával foglalkozó sorozatunk utolsó részét. A vályogfal valóban egyfajta visszatérést képvisel az építkezési technikák közt, hisz jóval a tégla megjelenése előtt már ismerték az agyagos sárból és száraz növényszárból készülő építőanyagot. Magyarországon kifejezetten népies jellege van ennek az építkezési formának, hisz néhány évtizeddel ezelőtt is az ország legtöbb részén a tégla elérhetetlen vagy drága volt, és fa sem akadt mindenütt, így az emberek abból húzták fel a falat, amit találtak: agyagos földből és nádból, szalmából, esetleg pelyvából. A vályog, vagy ahogy helyenként még emlegetni szokás, a fecskefal rendkívül érzékeny, és annak ellenére, hogy látszólag egyszerűnek tűnik a rakása, valójában legalább ugyanannyi szakértelemre van szükség, mint a téglafalnál és a betonozásnál. A vályogfalnál ugyanis el kell találni a tökéletes arányt nemcsak a föld és a szilárd anyag közt, de az sem mindegy, a keverék mennyire híg. Ha túl nedves, akkor szétfolyik, ha viszont túl sűrűre keverik, akkor idő előtt kiszárad és töredezetté, ezáltal instabillá válik a fal. Számos kritika fogalmazódik meg a vályoggal kapcsolatban, ezért nem véletlen, hogy minden nosztalgia ellenére egyre kevesebben választják ezt a technikát. Pedig megfelelő szaktudással tartós épületet kaphatunk, de tudni kell azt is, mik a veszélyei ennek az építőanyagnak és ahol túl nagy az ilyen veszélyek előfordulása, ott inkább más építőanyagot válasszon. A vályog egyik legnagyobb hátránya, hogy mivel csak szárítják, de nem égetik, rendkívül rosszul viseli a nedvességet. Ezért ártérre vagy erősen csapadékos helyre egyáltalán nem ajánljuk. A vályogfal rakása vagy verése során (az elnevezés utal az építés technikájára) fontos az egyenletes munka, amit addig nem szabad félbehagyni, míg a fal teljes egészében nem áll, így biztosíthatjuk csak a homogén falszerkezetet, ahol a tömörséget valójában a folyamatosan egymásra rakódó újabb és újabb rétegek adják, amelyek így „összeérnek”. A fenti kockázat egy másik hátránnyal is jár: míg egy újonnan épült téglaházat a bekerülési költségén el lehet adni, egy ugyanakkoraköltségű új vályogházat szinte biztos, hogy csak áron alul lehet értékesíteni, befektetési céllal tehát semmiképp ne ilyen házat építsünk!Ám a vályogfalnak is vannak előnyei, ezekről se feledkezzünk meg. Mivel jellemzően a helyszínen keverik az anyagot, előállítása jóval olcsóbb, mint bármely más építőanyagé a szállítással együtt. Ráadásul környezetbarát is, a visszamaradt föld és szalma pedig egyszerűen csak lebomlik, nem szennyezi a környezetet. Fontos tulajdonsága a rendkívül jó hőszigetelő-képessége, nyáron kifejezetten hűvös lakásba mehetünk a kinti forróság elől, télen pedig gyorsan fel lehet fűteni az otthont. Remek szellőzőképességéből fakad az is, hogy olyan páratartalmat biztosít a lakáson belül, ami az emberi szervezetnek ideális, így a légzőszervi problémák kisebb valószínűséggel alakulnak ki, vagy ha már léteznek, a vályogházban enyhülnek a tünetek. Ugyanennek köszönhető az is, hogy a vályogházakban jellemzően nem találkozunk penészes felületekkel.Mielőtt tehát vályogház építésébe kezdene, mindenképp kérje ki a környezetet jól ismerő statikus véleményét és a kivitelezőt se kizárólag a munkadíj alapján válassza ki! Forrás:
