A hallás útján szerzett információkra emlékszünk a legkevésbé

Egy régi keleti mondás szerint: „amit hallunk, azt elfelejtjük, amit látunk, azt megjegyezzük”. Ez már tudományosan is bebizonyosodott.

Az Iowa Egyetem egy korábbi tanulmánya állapította meg, hogy sokkal jobban emlékszünk olyan dolgokra, amiket láttunk vagy éreztünk, mint olyanokra, melyeket hallottunk. Jóllehet, ezt bizonyára sokan megtapasztaltuk már önmagunknál is. A kutatók úgy vélik, ennek feltehetően az az oka, hogy az agyunk másként dolgozza fel a hallási, mint a látási vagy a tapintási ingereket.

A kutatásban résztvevő tanulóknál megállapítást nyert, hogy a hallás útján szerzett információkat jóval rövidebb ideig tudták megtartani az emlékezetükben, és sokkal rosszabbul tudták felidézni, mint a látás, illetve tapintás útján kapott információkat. Minden tanár szeretné azt hinni, hogy a diákok emlékezni fognak mindarra, amik az órákon elhangzanak, a tanulmány azonban rávilágít arra, hogy a hallott információkon kívül mennyire fontos, hogy a diákok a tanulnivalókat a gyakorlatban is megtapasztalhassák, illetve láthassák, ha erre van lehetőség.

Érdekesség, hogy nem csak az ember, hanem valamennyi főemlős közös jellegzetessége a hallási memória gyengesége. Mindez azt sugallja, hogy a főemlősök idegrendszerének evolúciós fejlődésében lehet keresni ennek a problémának a gyökerét.

Forrás: Minden, ami hallás