Mit üzen nekünk Szent Hubertus, Károly, Imre, Lénárd?

„Köd szitál, hull a dér, lepörög a falevél: földre szökik, szemétnek, aki éri, ráléphet, – sziszegő szél söpri, hajtja, hullogó hó betakarja.” Csanádi Imre Őszi levél című versikéje már nemcsak a pergő falevelekről énekel, hanem a hivatalos tél közeledtét is jelzi.

A héten emlékezünk Hubertusra, a vadászok és az erdészek védőszentjére. A legenda szerint a VIII. században élt Hubert nevű német püspök “frank őrgrófi családból származott, aki fiatalságában könnyelmű életet élt” mígnem egy vadászat alkalmával feltűnt előtte egy szarvas, agancsa között fénylő kereszttel. A csodás tünemény hatására Hubert megtért és remetei életet kezdett, így lett később nemcsak a vadászok és erdészek, hanem a lövész-céhek védőszentje is. A régi szegediek szerint névünnepét illik vadászattal megülni, mert annak a vadásznak, aki ilyenkor otthon ül, nem lesz szerencséje.

A Károlyokhoz is fűződik egy nemes szívű Szent Károly, aki a XVI. században élt és önfeláldozó módon segítette a betegeket járvány idején, ezért az ábrázolásokon, mint pestis-patrónus jelenik meg.

István király és Boldog Gizella fiára, Imrére is illik emlékeznünk, akit lelki tisztasága, engedelmessége, és szelídsége miatt a katolikus egyház a fiatalság példaképének tart.

Bár Mindenszentek és Halottak napján elnehezültek a szívek, de bilincstörő Szent Lénárd napjától újra az életöröm bizodalmával készülhetünk a télre, akár Juhász Gyula szépséges gondolataival: „Nézd, ez az ősz. De jön a tél. Hulló tollától a föld fehér. Hártyás a víz, ez már a jég. Kék füst száll, csöndes a vidék.”