Mindent a rákról – Könyv részletek – 2. rész 2013-04-03 Mindent a rákról Megosztás: Tweet Részlet-sorozat a világhírű könyvből a napidoktor.hu-n! Rendszeresen olvashattok Siddhartha Mukherjee – Betegségek betegsége – Mindent a rákról című könyvéből különböző részleteket. A Magyar Rákellenes Liga 1993-tól minden évben Nemzeti Rákellenes Napot szervez április 10-én dr. Dollinger Gyula (1849-1937) sebészprofesszor, egyetemi tanár születésnapján, akinek a nevéhez fűződik a dohányzás és a rák összefüggéseinek hangsúlyozása, valamint a rákregiszter létrehozása, amely a magyarországi daganatos megbetegedések tudományos feldolgozását indította el. A Nemzeti Rákellenes Nap célja, hogy a társadalom minden rétegét bevonják a rák elleni küzdelembe, s felébresszék az egyének felelősségét önmaguk iránt. A napidoktor.hu az eseményhez kapcsolódóan sorozatot indít, melyben részleteket közöl a Magyarországon közelmúltban megjelent világhírű könyvből: A Betegségek betegsége – Mindent a rákról című könyv szerzője, Siddhartha Mukherjee, a columbiai egyetem onkológus kutatóorvosa. A nem mindennapi lenyűgöző olvasmány a szakma és a nagyközönség kitüntető elismerését vívta ki az egész világon: elnyerte a Pulitzer-díjat, a Könyvek egy jobb életért díjat, a Guardian első könyveseknek járó díját, a Time Magazin pedig minden idők legjobb 100 könyve közé választotta. Magyarországon a Libri Kiadó jelentette meg, már kapható a könyvesboltokban. 2. rész "A rák az emberekkel kezdődik és végződik. A tudományos elvonatkoztatások közepette hajlamosak vagyunk megfeledkezni erről az alapvető tényről…Az orvosok betegségeket kezelnek, ugyanakkor betegeket is, és ez a kettősség két eltérő irányba húzza őket. (June Goodfield) 2004. május 19-ének reggelén a harmincéves Carla Reed, a Massachusetts állambeli Ipswichben élő óvónő, három kisgyermek édesanyja arra ébredt, hogy fáj a feje. – Nem egyszerűen csak fájt – emlékezett vissza később -, hanem mintha az egész fejem elzsibbadt volna. Ettől a dermesztő érzéstől az ember azonnal tudja, hogy nagyon nagy baj van. A nagyon nagy baj valójában csaknem egy hónappal azelőtt kezdődött. Carla április végén felfedezett néhány kék foltot a hátán. Az egyik reggel egyszer csak megjelentek, mint valami furcsa stigmák, majd elkezdtek nőni, aztán egy hónap alatt eltűntek, hogy nagy, térképszerű elszíneződéseket hagyjanak maguk után a bőrön. Közben az asszony fogínye alig észrevehetően elkezdett fehéredni. Május elejére az addig eleven és energiával teli Carla, aki hozzáedződött, hogy öt-hat éves kisgyerekeket hajkurásszon az óvodában, már alig tudott felmenni a lépcsőn. Reggelente néha annyira gyenge volt, hogy felállni sem tudott, és négykézláb vánszorgott át a nappalin az egyik szobából a másikba. Rendszertelenül aludt, miközben az alvásigénye 12-14 órára nőtt, és már ébredés után olyan iszonyatosan fáradtnak érezte magát, hogy szinte azonnal vissza kellett magát vonszolnia a heverőre aludni. Négy hét alatt kétszer kísérte el a férje az orvosukhoz, de mindkétszer laboratóriumi vizsgálatok és diagnózis nélkül tértek haza. Közben Carla furcsa, egyik napról a másikra megjelenő, majd eltűnő bizonytalan fájdalmat kezdett érezni a csontjaiban. A doktornőjük nem tulajdonított különösebb jelentőséget a panaszainak. Szerinte egyszerű migrénről volt szó, és azt mondta az asszonynak, hogy szedjen aszpirint… amitől Carla fogínye egyre fokozódó mértékben vérezni kezdett… Május 19-én, délután a szomszédok gondjaira bízta a gyermekeit. Visszament a rendelőbe, és kikönyörögte, hogy végezzenek nála valamilyen laborvizsgálatot. A doktornő kötélnek állt, és elrendelt egy egyszerű vérsejtszámlálást. A vérvételnél az asszisztens láthatóan megdöbbent, mert a híg, rózsaszínes folyadék alig emlékeztetett emberi vérre. Carla estig várt a telefon mellett az eredményre, de hiába. Másnap reggel elment vásárolni a halpiacra, ahol megcsörrent a mobiltelefonja. – További vizsgálatokra van szükség – közölte a doktornő asszisztense. – Mikor menjek? – kérdezte Cartla, akinek a gondolatai már az aznap elvégzendő tengernyi dolog körül forogtak. Felnézett a csarnok órájára. Szatyrában a negyedkilós lazacszelet már kezdett melegedni, és félő volt, hogy hamarosan megromlik. Az asszony emlékezetében inkább csak a banális részletek maradtak meg a betegségéről: a csarnok órája, a parkoló, a gyerekek, a halvány vér a kémcsőben, a melegtől egyre jobban szagló halszelet, és az asszisztens feszült hangja. Carla nem tudta felidézni magát a beszélgetést, de a hangulatát igen, és azt is, hogy érezte, gyorsan kellett cselekedni. – Jöjjön most – emlékei szerint ezt mondta a nővér -, azonnal! Folytatása következik! Siddhartha Mukherjee – Betegségek betegsége – Mindent a rákról 614 oldal, 4990, -Ft Libri Könyvkiadó, 2013. Forrás:
