Mindent a rákról – Könyv részletek – 6. rész 2013-04-03 Mindent a rákról Megosztás: Tweet Részlet-sorozat a világhírű könyvből a napidoktor.hu-n! Rendszeresen olvashattok Siddhartha Mukherjee – Betegségek betegsége – Mindent a rákról című könyvéből különböző részleteket. A Magyar Rákellenes Liga 1993-tól minden évben Nemzeti Rákellenes Napot szervez április 10-én dr. Dollinger Gyula (1849-1937) sebészprofesszor, egyetemi tanár születésnapján, akinek a nevéhez fűződik a dohányzás és a rák összefüggéseinek hangsúlyozása, valamint a rákregiszter létrehozása, amely a magyarországi daganatos megbetegedések tudományos feldolgozását indította el. A Nemzeti Rákellenes Nap célja, hogy a társadalom minden rétegét bevonják a rák elleni küzdelembe, s felébresszék az egyének felelősségét önmaguk iránt. A napidoktor.hu az eseményhez kapcsolódóan sorozatot indít, melyben részleteket közöl a Magyarországon közelmúltban megjelent világhírű könyvből: A Betegségek betegsége – Mindent a rákról című könyv szerzője, Siddhartha Mukherjee, a columbiai egyetem onkológus kutatóorvosa. A nem mindennapi lenyűgöző olvasmány a szakma és a nagyközönség kitüntető elismerését vívta ki az egész világon: elnyerte a Pulitzer-díjat, a Könyvek egy jobb életért díjat, a Guardian első könyveseknek járó díját, a Time Magazin pedig minden idők legjobb 100 könyve közé választotta. Magyarországon a Libri Kiadó jelentette meg, már kapható a könyvesboltokban. 6. rész „Az évszázadok során az ebben a betegségben szenvedők minden elképzelhető kísérlet alanyaivá váltak. A siker reményében az erdőktől a mezőkön és a gyógyszertárakon át a templomokig minden lehetséges helyen keresték a fékezhetetlen kór gyógyírjaként használható orvosságokat. Aligha akad olyan állat, amelynek a szőrét, bőrét, fogát, karmát, csecsemő- és pajzsmirigyét, máját vagy lépét ki ne próbálták volna a betegségre enyhülést hozó gyógyszerként.” (William Bainbridge) Ahogyan a XX. században a rák jelentése eggyé vált a nyomorúság vagy sorscsapás fogalmával, az nagyban emlékeztet – mint Susan Sontag erőteljesen érzékeltette A betegség mint metafora című könyvében – egy másik korszak emblematikus betegségére: a XIX. század tuberkulózisára. Sontag szerint mindkét betegség egymáshoz rendkívül hasonló módon „visszataszító – a szó eredeti értelmében: vészjósló, undorító és visszataszító az érzékeink számára”. Mindkettő elszívja az életerőt, mindkét kór gyötrelmessé teszi a várakozást a halálra, és mindkét esetben meghatározóbb a haldoklás, mint maga a halál. A párhuzamok ellenére azonban a tuberkulózis egy másik korszak betegsége volt. A tébécé (vagy tüdővész) a viktoriánus romanticizmus patológiásan szélsőséges esete volt – ugyanaz a folyamatos lázban égés, kérlelhetetlenség, lélektelenség és ugyanaz a kínlódás. A tüdőbaj a költők betegsége volt: John Keats csendesen fohászkodott a halálért a Spanyol lépcsőre néző kis római szobájában. A megszállottan romantikus Byron arról ábrándozott, hogy amikor a betegségben haldoklik, azzal mély benyomást tesz majd az imádott hölgyre. Mint Thoreau írta 1852-ben, „a halál és a betegség gyakran gyönyörű, mint… a tüdőbaj ideges ragyogása.” Thomas Mann A varázshegy című művében ez az „ideges ragyogás” túlfűtött kreatív erőket mozgósít az áldozataiban – megvilágosító, alkotó és katartikus erőket. A képet érezhetően a korszak alapvető hangulata és irányzatai inspirálták… A rák terjeszkedő politikát folytat; letámadja és átjárja a szöveteket, „gyarmatosítja” a szervezet távoli területeit, megveti a lábát egy szervben, majd továbbindul, hogy újabbakat hódítson meg. Makacs, leleményes, erőszakos, territoriális és néha defenzív, mintha példát akarna mutatni nekünk a túlélésből. A rákkal szembekerülni azt jelenti, mintha egy olyan párhuzamos fajjal kerülnénk összeütközésbe, amely jobban adaptálódott a fennmaradáshoz, mint mi magunk. Ez a kép – a rák, mint a mi jelenkori mindenre elszánt, rosszindulatú hasonmásunk – kísérteties, mert többé-kevésbé igaz. A ráksejt a normális sejt megdöbbentő módon és mértékben elfajult változata. A rák elképesztően sikeres betolakodó és gyarmatosító, mert pontosan ugyanazok a tulajdonságok jellemzők rá szélsőséges mértékben, amelyeknek köszönhetően mi magunk fajként és egyedi szervezetként is olyan sikeresek vagyunk. A normál sejtekhez hasonlóan a ráksejtek is a legalapvetőbb, legelemibb szaporodási folyamatra támaszkodnak: a sejtosztódásra, aminek a során egyetlen sejtből kettő lesz. A normális szövetekben ezt az eseményt kiválóan működő folyamatok szabályozzák – a szaporodás a megfelelő jelre elindul, egy másikra pedig leáll. A rosszindulatú daganatoknál a korlátlan szaporodás egymás hegyén-hátán nyüzsgő sejtgenerációkat eredményez. A biológusok a klón szóval jelölik azokat a sejteket, amelyeknek közös volt a genetikus őse. Most már tudjuk, hogy a rák klonális megbetegedés. Szinte minden ismert rosszindulatú daganat egyetlen elődsejtből indul, amely valamilyen módon szert tesz a korlátlan szaporodás képességére, ami előnyös a fennmaradása szempontjából, majd hihetetlen mennyiségben elkezdi termelni az utódsejteket – Virchow omnis cellula e cellula e cellulája ismétlődik a végtelenségig." Folytatása következik Siddhartha Mukherjee – Betegségek betegsége – Mindent a rákról 614 oldal, 4990, -Ft Libri Könyvkiadó, 2013. Forrás:
