Hogyan élik meg a gyerekek a kórházi tartózkodást?

A kórházi tartózkodás minden gyerek számára nehéz – legyen bármilyen korú is. Az otthontól és a barátoktól való távollét, az idegen szituáció, a vizsgálatok, a szokásos napi rutin megváltozása mind-mind frusztrációt okoznak a gyerekeknek.

„A gyógyvarázs program révén immár 10 éve vagyunk jelen a magyar gyermek-egészségügyben. Tisztában vagyunk azzal, hogy a kórházban töltött idő mind a gyermek, mind a szülő számára nehéz.  Nem árt azonban, ha a szülő tudja, és végiggondolja, hogy gyermeke mit él át, mik lehetnek a fő félelmei, és ennek tudatában próbál neki segíteni a nehézségek leküzdésében” – mondja Horváth Magyary Nóra, egy bank kommunikációs ügyvezető igazgatója.

Azt, hogy a gyermek hogyan éli meg a kórházi tartózkodást, természetesen több dolog is befolyásolja. Az első mindjárt az, hogy tervezett beavatkozásról van-e szó, vagy egy esetleges baleset miatt hirtelen kerül be a kórházba. A gyerek alaptermészete szintén egy fontos tényező; a könnyen alkalmazkodó gyerek számára egyszerűbb a kórházi lét és az azzal járó kellemetlenségek elviselése, míg a rutinjaihoz jobban ragaszkodó, akaratos gyereket jobban megviseli az új helyzet.

1 éves kor alatt:
Az egészen picik számára a biztonság a legfőbb dolog. Ők még nem tudják, hol vannak, számukra a lényeg, hogy a biztonságot jelentő személyek – anya és apa – ott legyenek velük, kialakuljon a belsőséges, meghitt szülő-gyerek kapcsolat. A kicsit nagyobbacskák számára gondot okozhat, hogy esetleg nem tudnak szabadon kúszni, mászni.

1 és 2 éves kor között:
A már mozgékony, saját korlátaikat épp felfedező gyermekek általában nehezen viselik a bezártságot, helyhez kötöttséget.  Nem értik, miért kell kórházban lenniük, általában zavarja őket a megszokott napi rutin hiánya. A szülőktől való távollétet igen rosszul élik meg. Az idegen helyzet és az idegen emberek jelenléte komoly félelmet okoz számukra.

2 és 6 éves kor között:
Az otthontól való távollét, a napi rutin hiánya komoly stressz forrás lehet számukra. Testüket már ismerik, de ismereteik korlátozottak, ezért nem értik a helyzetet. Félnek a fájdalomtól és a különböző vizsgálatoktól. Legtöbbször azt hiszik, valami rosszat tettek, és büntetésből vannak kórházban.

6 és 12 éves kor között:
A gyerekeket zavarja az otthon, az iskola és a barátok hiánya. Már értik, hogy miért vannak kórházban, de a helyzettel nem mindig tudnak megbékélni. Félnek a vizsgálatoktól, a fájdalomtól

12 év felett:
Az otthon és a barátok hiánya zavarja őket leginkább. Számukra az intim szférájuk nagyon fontos, így zavarja őket ennek hiánya. Testükhöz való viszonyuk indiferens, nem szívesen beszélnek panaszaikról, fájdalmaikról sem. Tisztában vannak betegségükkel és annak esetleges hosszú távú hatásaival, amely újabb súlyként nehezedhet rájuk.

Mit tehet a szülő?
A szülő – természetesen a gyerek életkorának megfelelően – tehet azért, hogy a fenti szorongások, frusztrációk szűnjenek.
Lehetőség szerint próbálja meg felkészíteni a gyereket a kórházi tartózkodásra.

Igyekezzen minél több időt tölteni a gyerekkel!
Ne felejtse el, hogy ő mutat példát. Természetes, hogy feszült és aggódik, de ne ragassza át aggodalmát gyermekére!
Beszélgessen minél többet a gyermekkel! Az őszinte válaszokkal csökkenthető a bizonytalanság és ezzel a gyermek félelme!
Vigye be a kicsi kedvenc tárgyait, játékait, mesekönyveit a kórházba, ezzel csökkenthető az otthon hiánya, kellemesebbé tehető a rideg kórházi környezet! A kórházi lét monotonitásának ellensúlyozására próbáljon bevonni más családtagokat is a gyerek felügyeletébe. Időnként vigye el hozzá a legjobb barátait látogatóba. Játékokkal, mesékkel, mondókákkal próbálja meg elterelni a gyerek figyelmét.

A gyógyvarázs mesedoktorai mesemondással igyekeznek hozzájárulni a kórházban fekvő gyerekek lelki gyógyulásához. A mesedoktorok tolmácsolásában több mint 5000 mese hangzott el tavaly augusztus óta a kórházakban. „A mesemondásért, a látogatásért mind a szülők, mind a gyerekek hálásak. Az előbbi örül, hogy néhány percre felállhat az ágy mellől, elmehet a büfébe, vagy egyszerűen csak magára maradhat gondolataival. Az utóbbi pedig élvezi a látogató jelenlétét, hagyja magát elvezetni a mesék világába, és jó esetben ő is megosztja a meseolvasóval saját kedvenc történeteit” – mondja Horváth Magyary Nóra. „Bízunk benne, hogy mesedoktoraink révén mi is hozzájárulhatunk a kórházban fekvő kis betegek félelmeinek csökkentéséhez, és ha csak néhány percre is, de mosolyt csalhatunk arcukra.”

Forrás: