„Te most akkor ilyen vegán vagy?” – avagy életem, mióta mellőzöm a húst

„Az ember alapvetően húsevő.” “Te most akkor ilyen vegán vagy?” „És akkor mit eszel?” „De mi van a szendvicsedben?” „És mégis honnan lesz energiád?” „Ezzel tönkreteszed a szervezetedet, mert nem kap elég fehérjét és tápanyagot.” „De mi ebben a jó?”

Mondatok, amelyeket elég sűrűn kapsz meg, miután jelzed, hogy inkább egy olyan helyet preferálnál a közös ebéd kapcsán, ahol a zsírban tocsogó panírozott karfiolon túl is van variáció azok számára, akik nem szeretnének csirkét és disznót enni.

„Az ember alapvetően húsevő.”

Lassan három éve annak, hogy az emésztőrendszerem ellenem fordult. A tüneteim részletekbe menő leírását mellőzve legyen elég annyi, hogy bármi, amit megettem, görcsökkel és egyéb fájdalmakkal kísérve hagyta el a testemet. A mindennapjaimnak lassan de biztosan része lett az, hogy igyekeztem minél kevesebbet enni.

A taktika természetesen nem használt, csak annyira, hogy két hónap alatt fogytam egy ruhaméretet, ami kistestű ember lévén nem feltétlenül volt célom. Ezen a ponton elmentem egy gasztroenterológushoz, aki Crohn gyanújával minden lehetséges vizsgálatra elküldött. Az eredményeim tökéletesek voltak, szervi okok nem indokolták a tüneteimet.

Ekkor egy kicsit leültem és végiggondoltam, miket eszem (már amikor tudok enni), és rájöttem, hogy elég nagy százalékát teszi ki az étrendemnek a hús. Tettem egy kísérletet azzal, hogy elhagytam egy időre az étkezésemből, és furcsa módon jobban lettem.

Nem tudtam, hogy a javulás pontosan ennek tudható-e be, ezért ezt követően újra elkezdtem húst enni, igaz, kevesebbet, és főleg csirkét. Hamarosan újra előjött a régi körforgás, ami akkor múlt el, amikor ismét kiiktattam a rendszeres húsfogyasztást. A verseny eldőlni látszott.

Ezután megpróbálkoztam a halakkal, ami után érdekes módon semmilyen problémám nem volt.

Mostanra kialakult az, hogy csak akkor eszem húsokat (és akkor is keveset), amikor elkerülhetetlen, mert a nagymamám rakott karfiolját például nem hagyom ki,

amikor hosszú idő után végre hazajutok – a hozzávalók közt szereplő darált hús ellenére sem. Összességében véve viszont a két kezemen meg tudom számolni, hányszor történik ez meg egy évben.

„De akkor te most ilyen vegán vagy?”

Nem. Nézzük meg, hogy vegán mellett még milyen különféle húsmentes étkezési módokat határozhatunk meg:

• Vegán az, aki semmilyen állati eredetű élelmiszert nem fogyaszt.
• Külön csoport ezen belül a nyers vegán, akik az alapanyagok hőkezelését mellőzve, nyersen fogyasztják el azokat.
• Vegetariánus, aki nem fogyaszt húst, viszont tejtermékeket és tojást igen, az irányzat egyes képviselői azonban ezeket is mellőzik.
• Itt vannak még a szemivegetáriánusok, akik  halakat és tengeri herkentyűket, szárnyasokat, tojást és tejtermékeket fogyasztanak, viszont elhatárolódnak a négylábúaktól származó húsoktól.
• Említsük még meg a peszkatariánusokat, akik csak halat és tengeri állatokat esznek, egyéb húsokat, tejtermékeket, tojást nem. Egyszerűbben megfogalmazva, ők a melegvérű állatok elfogyasztásától határolódnak el.

„És akkor mit eszel?”

Ami az én étkezésemet illeti, egyik kategóriába sem illeszkedik. Szívesen eszem halat, de az sem jelent problémát, ha egy ideig csak zöldséges dolgokat fogyasztok.

Mindennap eszem valamilyen gyümölcsöt, magában vagy a zabkásámba belekeverve. Szénhidrát-típusú ember vagyok, nekem soha nem a hús adta az energiát, hanem a köret – nevezzük azt tésztának, rizsnek vagy krumplinak. Viszonylag korai ebéd címszó alatt nagyon szeretek valamilyen tojást enni pirítóssal és zöldséggel, a kávém szériatartozéka a tej, és imádom a finom sajtokat is.

„De mi van a szendvicsedben?”

Valamilyen zöldségkrém, amit én csináltam. Vaj, sajt, kőrözött, zöldség, esetleg vegán szendvicsfeltét szójából. Emlékszem, hogy amikor először hagytam el a húst, legnehezebben a csirkemellsonka hiányát szoktam meg az uzsonnára csomagolt szendvicsből.

Aztán ahogy telt az idő, úgy lettem egyre kreatívabb, és nagyon hamar eljutottam arra a pontra, hogy már el sem tudtam képzelni a szendvicset sonkával.

Érdekes egyébként, hogy a legtöbb étel nagyon egyszerűen elkészíthető a szokásos hús hozzáadása nélkül. A Chili con carne darált marha nélkül is ugyanolyan finom, és ha egyszer kipróbáljátok a Carbonara spagettit apróra vágott lazaccal, valószínűleg nagyon kellemesen fogtok csalódni.

„És mégis honnan lesz energiád?”

Van. Amellett, hogy a hús kiiktatásával sokkal több zöldséggel főzök (vagy rendelek), igyekszem vitaminokkal is megtámogatni a szervezetemet, figyelek a megfelelő mennyiségű komplex szénhidrát és telítetlen zsírsav bevitelére – valamint az edzésnapokon megiszom egy fehérjeturmixot is.

„Ezzel tönkreteszed a szervezetedet, mert nem kap elég fehérjét és tápanyagot.”

Szerintem minden szervezet érzi, hogy mire van szüksége. Lehet az a cukor elhagyása, a reggeli mellőzése vagy kísérletezés az egyes étkezési irányzatokkal.

Minden egyes módszer egy hozzáállás, ami valakinek már egyszer bevált, és ha ezen az egy emberen kívül akár csak egyvalaki életminőségében következik be javulás, már megéri felvállalni az átlagtól eltérő nézeteket.

Nagyon sok fura tekintetet kapok, annak ellenére, hogy sosem voltam az a típusú ember, aki extravagánsan kérkedik azzal, hogy nem hajlandó megenni a rántott karajt. Sokszor érzem azt, hogy magyaráznom kell a bizonyítványomat, amikor valaki nekem szegezi a kérdést: „De MIÉRT NEM?”.

Viszont sokszor látom (amikor valakit tényleg érdekel a válasz), hogy elgondolkozik rajta. Lehet, hogy az ő életminőségében semmilyen változás nem következik majd be, de az is, hogy sokkal jobban érzi majd magát a bőrében, ha ad egy esélyt a dolognak.

Mások vagyunk. Más dolgok működnek.

„De mi ebben a jó?”

A húsféléket, különösen a vörös fajtákat az emberi szervezet alapvetően nehezebben emészti, mint a növényi eredetű táplálékot.

A túlzásba vitt fogyasztás sok kellemetlen tünetet okozhat, az emésztési gondoktól elkezdve a bőrproblémákon át a krónikus fáradtságig.

A váltás óta ezek a problémák lényegesen ritkábban jelentkeznek nálam. Sokkal jobb a közérzetem.

A legtöbb és legszélesebb körben elérhető húsféle minősége sajnos erősen megkérdőjelezhető, mint ahogyan az is, hogyan kerülnek ezek az asztalunkra.

Ha eltekintünk attól, hogy „annak a bocinak már úgyis mindegy”, sajnos a boci testében felhalmozott rengeteg növekedési hormont, egyéb mérget ugyanúgy megesszük.

És igen, jogos: a „nagyüzemi” zöldségekben ugyanúgy lehetnek káros anyagok. Viszont ha tényleg odafigyelve vásárolunk, sokkal egyszerűbben találhatunk elérhető közelségben „tiszta” zöldséget, mint húst.

Amikor pár évvel ezelőtt bevásároltam, minden alkalommal került valamilyen hús a kosaramba, legyen szó felvágottról a reggelihez, kolbászról a rakott krumplihoz, vagy a szokásos kilós csirkemellről. Ezen túlmenően jött csak minden más.

A húspultos kör kihagyásával érezhetően kevesebbet költök, annak ellenére, hogy sokkal változatosabban étkezem, mint eddig bármikor.

Azzal, hogy saját egészségem érdekében kiiktattam a húst a mindennapokból, észrevétlenül kezdtem el tudatosabban létezni. Utánaolvasok dolgoknak, recepteket keresek. Fontossá vált számomra a fenntarthatóság bármilyen vásárlás kapcsán.

Az én meggyőződésem, hogy az ember szervezete alapvetően érzi, mire van szüksége, csak hallgatni kell rá.

Mivel azonban mindannyian mások vagyunk, másra is van szükségünk. Lehet, hogy érdemes megpróbálkozni első hallásra furcsának tűnő dolgokkal is, hogy utána jobban érezzük magunkat, ha érzünk egy kis érdeklődést is egy- egy irányzattal. Ha nem érezzük megfelelőnek, bármikor válthatunk.

Ne felejtsük el azonban azt, hogy másoknak ez a dolog működik: nekik így komfortos, az ő testüknek ez a jó.

Tartsuk tiszteletben a szervezetünket, és egymást.

szerző: Csáky Dóri

A képek forrása: Unsplash, 

Forrás: Inspirációk