Gombásszunk! Íme pár szeretni való gomba 2016-05-06 Blog, Otthon Megosztás: Tweet “Gyerünk gévázni!” Erre a felszólításra két válasz lehetséges. Aki azt kérdi, hogy “hová menjünk?” feltétlenül olvassa el ezt a cikket! Az erdőt-mezőt gyakran járó gombászok, ahogy ismereteik gyarapodnak, kezdik tudatosan és célratörően gyűjteni a gombát. Azt mondjuk: vannak kedvenceik, amelyekre célzatosan „vadásznak”. Természetesen, azoknak az ismereteknek a birtokában, amelyek egy-egy gombafaj megtalálásához szükségesek (pl. erdő vagy legelő, vegyes erdő vagy fenyőerdő, ha lombhullató erdő, mely fák alkotják, a már ismert termőhelyek stb.). Az „öreg gombászok” tudják egymásról, melyek a kedvenc gombáik. Az 3szek.ro gombaszakértő szerzője ezekről a nem mindennapi kedvenceiről számolt be. A ráncos fenyőgomba (Rozites caperatus) vagy gyűrűs ráncos gomba mikorrhizás (gyökérkapcsolt) gomba, és vegyes erdőkben gyakori, nálunk is megtalálható, ha kedvelt termőhelyét már felkutattuk. Termőideje kevésbé meghatározott, mert júniustól késő őszig előfordulhat. Nevét a tönk lilás árnyalatú fehér gyűrűjéről és a sárgás kalap ráncosságáról kapta. Bár a gyűjtésre kevésbé ajánlott pókhálós gombák családjába (Cortinariaceae) tartozik, ennek a tönkjén nincs pókhálószerű foszlány. Előnye, hogy ahol terem, ott bőven található, és sokféleképpen lehet hasznosítani a konyhában. A sárga gévagombát (Laetiporus sulphureus) a fákon keressük. Gyakran találjuk patakok, folyók menti fűzfákon, de akár kertünk gyümölcsfáin is megjelenhet, s ahol megjelent, ott állandó és újbóli előfordulására számíthatunk. Kénsárga színe és taplószerűen konzolos, egymás feletti megjelenése összetéveszthetetlenné teszi. (Egyébként a fák parazitája, az erdészek nem szeretik.) Termőrétege szűken pórusos, a gomba teste fiatalon lédús, ekkor ehető. Később keserű ízű lesz, kifakuló, törékeny, száraz, már nem alkalmas étkezésre. Vékonyra vágva kell megfőzni, és a kissé keserű lé elöntése után „hamis” bécsi szeletként kisüthető. Nagyon finom. Antioxidáns hatása is figyelmet érdemel. A májgombát (Fistulina hepatica) szintén fához (leginkább tölgyfához) kapcsoltan, a gyökértő közelében keressük, elvileg egész évben megtalálható, de gyakrabban a nyár második felében. Nem ritka, ha már megismertük a lelőhelyét. A felfedezett lelőhelyhez visszajárhatunk, mindig találunk kisebb-nagyobb példányokat. Nevét a májéhoz hasonló színe és alakja miatt kapta. Rostossága is a májra emlékeztet, vöröses, nyomásra bő levet enged. Csak fiatal (lédús) gombát gyűjtsünk étkezési célra. Akárcsak a gévagomba, elöregedve ez is ehetetlenné válik. Gombagyűjtés – csak szabályosan! Az esős időjárásnak köszönhetően még mindig jócskán van gomba a Bükkben és a Zemplénben. Ezekben a napokban is nagyon sokan mennek ki az erdőkbe, hogy szedjenek belőle kisebb-nagyobb mennyiséget. Szeretnénk mindenkit emlékeztetni arra, hogy a gombagyűjtést, akárcsak az erdei vadgyümölcs szedését az erdőtörvény szabályozza. Eszerint a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei állami tulajdonú erdőkben – az erdőgazdálkodó engedélye nélkül – egyéni szükségletre személyenként és naponta legfeljebb két kilogramm/fő gomba gyűjtése engedélyezett. Az így összegyűjtött gombát viszont nem szabad kereskedelmi forgalomban értékesíteni. A két kilogrammnál nagyobb mennyiségű, illetve kereskedelmi célú gyűjtés és felvásárlás kizárólag az erdőgazdaság előzetes hozzájárulásával történhet. Gyűjtést csak az végezhet, aki a területileg illetékes Erdészeti Igazgatóság által kiadott gyűjtési engedéllyel rendelkezik. Az engedélyt az illetékes kerületvezető erdésztől lehet beszerezni, egy hétre szól, a kiváltása díjköteles, 500 forintba kerül. Arra is szeretném felhívni a figyelmet, hogy a begyűjtött gombát minden esetben meg kell vizsgáltatni gombaszakértővel. Így ugyanis elkerülhetők az esetleges mérgezések – mondta Bányai Péter, az ÉSZAKERDŐ Zrt. erdőművelési vezetője. Forrás: Turistamagazin