Kalendárium az év jeles napjaira – mit hoz nekünk a Húsvét Hétfő? 2015-04-06 Blog, Napi Hírek Megosztás: Tweet Április igazi tavaszi hónap! Ovidius szerint már a neve is ezt sugallja, „aprire”, vagyis kinyitni! Régi magyar megnevezése szerint Szent György hava. A sárkányölő legendáját tekintve a korai kereszténység máig élő képviselőinek, a koptoknak templomaiban és kolostoraiban a leggyakrabban ábrázolt szent. Emléknapjáról a húsvéti ünnepkört követően megemlékezik a néphagyomány is. Húsvét hétfő (idén április 06.) a locsolkodásé, ezért néhol vízbevető hétfő néven is ismerték ezt a napot. Vidéken a lányokat a kúthoz vitték, és vödörrel leöntötték, és ez a népszokás ma is, még városi környezetben is tovább él. A néphit szerint a locsolkodás célja a termékenységvarázslás és víz, tisztító hatására is utal. Vilmos napját (idén Húsvét hétfőre esik) termésjósló napként tartották számon a babonásabb gazdák, mert szerintük, ha ekkor beborul az ég és elered a bőséges eső, kevés termésre számíthatnak. Kevesen tudják, sokan vitatják is, de néhány helyen a lányok Húsvét keddjén adják vissza a locsolást a legényeknek, sőt, ha az ifjak hétfőn ebéd után kopogtatnak be, akkor a ház leánya locsolja meg a látogatót. Az ünnepeket követő első vasárnap a fehérvasárnap (április 12.), ami egyben a húsvéti ünnepkör zárónapja, ahogyan a vidékiek mondják, mátkáló vasárnap. Ősi egyházi szokás szerint a nagyszombaton megkeresztelt katekumenek, vagyis az első gyónásra és áldozásra készülő gyermekek ekkor vetik le fehér ruhájukat, innen az elnevezés, fehérvasárnap. Ilyenkor vendégelik meg őket, és ekkor veszik szemügyre a keresztkomákat is. Zala és Somogy megyében a komálás, mátkálás vagy komatál küldése az ősi kereszténység hagyományából változott át szertartásos barátságkötéssé. A lányok díszes ruhába öltöznek, bort, hímes tojást, süteményt és perecet gyűjtenek egy tálba, azt fehér kendővel letakarják és a komaasszonyukhoz ilyen mondóka kíséretében kopogtatnak: „Koma tálat hoztam, föl is aranyoztam, Koma küldi komának, Koma váltsa magának!” Ez azt is jelenti, hogy életük végéig jóban-rosszban együtt maradnak. Ha a vendéglátó hímes tojással viszonozta az ajándékot, a barátság örökké tartott. Egyes vidéken, ha valaki elfogadta a tálat, másikat adott helyébe, s ettől kezdve a cserepet cserélők magázódtak és komának vagy mátkának szólították egymást. Elképzelhető, hogy napjainkban a szakadozó barátságokat egy ilyen „lelki díszes tál” szorosabbra köthetné? „Ki csalogat napsugarat? Távolba szállt madarakat? Ki festi az eget kékre, hóvirágot hófehérre? Ki ad bársonyt a barkákra, zöld ruhát a fázó fákra? Tavasz ő, a várva-várt. Végre-végre ránk talált!” Osváth Erzsébet „Tavasz, a várva-várt” című verse adja ebben az időszakban a reményt a napsütés megerősödésére, amikor a néphit szerint Gyula napján (április 12.), amely idén egybeesik a fehérvasárnappal, megszólal a csalogányként is emlegetett fülemüle, és ez a nap a gazdák számára az indás növények vetésideje is. A szeszélyes tavasz legszeszélyesebb hónapja az időjárásban is meglehetősen kiszámíthatatlan, ezért is állítja áprilisról a közmondás: „hét-tél, hét-nyár”. Szerző: Szigethy Emma Forrás:
