A stílbútorokról röviden 2012-05-31 Blog Megosztás: Tweet Ahhoz, hogy a régi bútorokon megjelenő stílusjegyeket felismerjük stílus- és építészettörténeti ismeretek szükségesek.Mi is az a stílbútor? A Német Művészeti Akadémia hivatalos szakvéleménye szerint „stílbútornak” csupán az 1850 előtt készített eredeti bútorok, vagy azok később készített hiteles másolatai tekinthetők. – eszerint az utolsó tiszta stílusjegy a bútorok történetében a Biedermeier – Tehát, azok a bútorok, amiken csak részben, vagy különböző jegyeket tetszőlegesen keverve jelennek meg a régi stílusjegyek, azokat nem nevezhetjük stílbútornak. Eredeti stílbútorra lelni napjainkban elég nehéz és kitartó munka eredménye, sajnos a II. Világháborúban, vagy elpusztultak, vagy más országokba „vándoroltak”. Ennek ellenére, ha nem is éppen teljesen stílus tiszta, vagy esetleg neo, vagy főleg biedermeier darabokra még könnyen lelhetünk. A baj az, hogy a mai ember nem kedveli ezeket a bútor darabokat, vagy azért mert nem is fér bele az ízlésvilágába, vagy azért, mert a régiségkereskedőknél összehalmozott több régi bútor kellemetlen szagot áraszt és ezt nem szeretné lakásába hazavinni. Ezen a tévhites gondolkodásmódon szeretnék most ezzel a kis írással, egy picit változtatni. Először is a régi bútorok pontosan olyanok, mint egy kedvenc háziállat, akit ha hazaviszünk, beoltatjuk, gondozzuk, ha baja van meggyógyítjuk. Egy régi bútort általában nem megveszünk és hazaviszünk, (persze vannak felújított darabok is), hanem meglátjuk, tiszteljük benne a száz évvel ezelőtt élt és dolgozott mester kezének munkáját, értékeljük benne a kivágott fa anyagát, és meglátjuk benne azt a szépséget, ami több száz éves gondolkodásmód és ipari fejlődés eredményeként különleges, ritka egyediséggel ajándékoz meg minket, tudva, hogy nem minden sarkon lehet megvenni azt az adott darabot. Aztán elvisszük egy jó kárpitoshoz, vagy asztaloshoz, aki sokszor szinte darabjaira szedi a bútort és csak a váz marad meg, de azt is újra polirozzák (többszöri csiszolás, és többszöri felületkezelést jelent), kárpitos bútornál még a régi rugózat is kicserélésre kerül, új, bélést, új szövetet kap és egy új esélyt, hogy ne a szeméttelepen kössön ki, vagy esetleg más országokban! Igen ez a bútor, nem az a bútor, amit hazaviszel, és összeraksz, aztán pár év múlva szétesve kiteszel a lomtalanításnál. Ez a bútor, amit még válogatott szövegkörnyezetben beszélt emberek használtak, ez az a bútor, aki nem azt érdemli, hogy egy sima az a bútor, lamináltat vegyél helyette, ez az a bútor, amit még több hétig készítettek és ha érdekel a téma, (ajánlott irodalom: Keasz Gyula Ismerjük meg a bútorstílusokat), akkor még mesélni is tudsz róla – azt meg már csak külön sajnálhatjuk, hogy Ő nem tud mesélni nekünk… Ne hagyjuk veszni őket! vid4u.init(480,360,’9msjlKYrMD’,null,3); Forrás:
