Stroke - Ne késlekedj, ments életet!

Amikor valakinek stroke-ja van, minden eltelt másodperc döntő fontosságú lehet. Amikor az agyszövet és a neuronok milliói kezdenek elhalni, az idő nem is lehetne értékesebb.

Október 29-én a stroke világnapján erre hívja fel a figyelmet a Stroke Világszervezet kampánya: #Precioustime, vagyis az idő értékes. A szélütés még mindig az egyik vezető halálozási ok hazánkban, így a minden évben megrendezett stroke világnapnak hatalmas aktualitása van. Az idő kulcsfontosságára és a rehabilitáció szerepére igyekszik felhívni a figyelmet a Strokeinfó Alapítvány, ugyanis enélkül a két tényező nélkül jelentősen csökken az érintettek túlélési esélye.

A stroke-ban világszerte 15 millió ember érintett. Ez a szám még döbbenetesebb, ha hozzátesszük, hogy minden évben 5,5 millióan halnak meg ennek következtében, de az is igaz, hogy világszerte 80 millió ember már túlélte a stroke-ot, és él ennek közvetlen következményeivel. A stroke a fejlett országokban a szívbetegségek és a rosszindulatú daganatok után a harmadik leggyakoribb halálok. Hatása lehet rövid- és hosszútávú, attól függően, hogy az agy melyik része érintett, és milyen gyorsan tudják kezelni. A szélütést túlélők széleskörű fogyatékosságokat tapasztalhatnak, beleértve a mozgás- és beszédproblémákat, valamint a gondolkodásmódjukat és érzéseiket is.

A stroke (agyvérzés, szélütés, gutaütés) az agy vérellátási zavara miatt bekövetkezett hirtelen működészavar. Ez a zavar, ha a beteg nem kap 3 órán belül megfelelő ellátást, akkor súlyos maradandó károsodást, de akár halált is okozhat. A gutaütés hátterében leggyakrabban agyérgörcs áll, amikor az agyat tápláló verőér elzáródik, az elzáródás következtében pedig az agysejtek nem jutnak elegendő oxigénhez. Vérzés esetén egy felszakadt ér miatt vér szivárog az agyban. A károsodás mértéke és helye határozza meg a stroke súlyosságát, amely a minimálistól a katasztrofálisig terjedhet.

Mivel ilyenkor valóban minden másodperc számít, elengedhetetlen, hogy a lakosság tisztában legyen azzal, milyen jelekre kell figyelni, milyen esetekben gyanakodjuk stroke-ra, és mit kell tennünk, ha valakin ezeket a tüneteket tapasztaljuk. A stroke tünetei nagyon sok esetben mindenféle előjel nélkül jelentkezhetnek, ezek leggyakrabban: zavartság, összeszedetlen beszéd, szédülés, járási nehézség, mozgáskoordinációs problémák, végtag- vagy arczsibbadás (különösen a test egyik oldalán), fejfájás, hányás, ájulás, esetleg csuklás vagy nyelési nehézségek.

Számos tényező növeli a stroke kockázatát, melyek ugyanúgy a szívinfarktusnak is rizikófaktorai. Ezek a szív- és érrendszeri betegségek, a testsúly, a zsíranyagcsere-zavar, a cukorbetegség, a dohányzás és a mozgásszegény életmód. A stroke-hoz vezető egyik fő megbetegedési folyamat az érelmeszesedés. Előfordulása az életkorral jelentősen növekszik, sőt az orvosok a genetikai hajlamot és a pszichológiai tényezőket sem zárják ki.

Egyre több a bizonyíték arra is, hogy a Covid-19 fertőzés növeli az embereknél a stroke kockázatát. Ez a helyzet még a fiatalabb korosztályt is érinti, sőt, azokat is, akiknél egyébként nem áll fenn stroke kockázati tényező. Éppen ezért minden eddiginél fontosabb, hogy időben ismerjük fel a stroke jeleit, és ha szükséges, kérjünk sürgősségi orvosi ellátást.

Fotó: 123rf.com

A WSO (World Stroke Organization) a világnap alkalmából létrehozott egy online felületet, ahol játszva tanulhatjuk meg a stroke felismerésének alapjait: https://www.world-stroke.org/strokespotter

A Strokeinfó Alapítvány betegszervezet átültette a nemzetközi kampányt magyarra:

Beszéd nehézsége
Arc hirtelen változása (egy része ernyedten „lekonyul”)
Karok gyengesége
Időben hívni a mentőket!

BAKI – ha ilyen bakit látsz, akár magadon, akár a környezetedben lévőkön, akkor azonnal hívd a mentőket!

Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a stroke tüneteinek felismerése éltet menthet, azonban a teljeskörű felépüléshez ennél hosszabb út vezet. A szélütést követő rehabilitáció jelentős mértékben meghatározza a beteg hosszú távú állapotát és életminőségét.

A beteg és közvetlen környezetének életminősége ugyanis nagyban függ az érintett önellátási képességének megőrzésétől és visszanyerésétől. A spasztikus bénulás az egyik leggyakoribb fennmaradó maradványtünet a betegek körében, amit az agyi érkatasztrófán átesett betegek egyharmada tapasztal: akaratlanul megjelenő izommerevséget, izomgörcsöt, ami miatt a mozgás nem lesz harmonikus, gördülékeny. Az erre irányuló rehabilitációt lehetőség szerint rögtön az életmentés után meg kell kezdeni, a cél a mozgás visszanyerése, ahol lehetséges, a mozgás helyreállítása, illetve az izmok összehúzódásának vagy az izomzsugorodások megelőzése.