Méheltávolítás- mikor indokolt?

A méh eltávolítása drasztikus beavatkozásnak tűnhet, ám vannak olyan kórképek, amikor muszáj meglépni. Dr. Józan Gyöngyitől , a Nőgyógyászati Központ nőgyógyász-sebészétől megkérdeztük, mely esetekben szükséges az eljárást elvégezni, illetve, hogy is zajlik a műtét.

A női méh

A méh (uterus) a női reprodukciós szervrendszer része, melynek fő feladata, hogy a beágyazódás során magába foglalja a megtermékenyített petesejtet és átmeneti otthont adjon a fejlődő magzatnak.  3 fő része a méhtest, a méhüreg és méhnyak. Terhesség során igen jelentős növekedésre képes, ugyanis az amúgy kb. 57 grammos szerv közel 1 kilóssá is nőhet. Amennyiben az adott hónapban nem termékenyül meg petesejt és nem történik meg a beágyazódás, úgy menstruációs vérzés kíséretében leválik a méh elhalt nyálkahártyája leválik és a hüvelyen keresztük távozik.

méh

Méheltávolítás: amikor nincs más út

A méheltávolítás (hiszterektómia) lehet teljes és részleges (Chrobak műtét) is, sőt, vannak esetek, amikor az uteruson kívül a petevezetőket-és fészkeket is eltávolítják. Elsőre -és valljuk be, másodjára, harmadjára is- drasztikus megoldásnak tűnhet, ám vannak esetek, amikor elkerülhetetlen. Ilyen pl. a súlyos endometriózis, miómák, daganatok, rákmegelőző állapot, gyógyszeres kezelésre nem reagáló vérzészavar, valamint az olyan tünetek, melyek kihatnak a beteg életminőségére (pl. erős, darabos vérzés, fájdalom). Ezeken kívül az is indikáció, ha az illető petefészkeit, petevezetőit eltávolítják, mivel ekkor a méh lényegében egy funkció nélküli szervvé válik. Ha nem az életet veszélyezteti a probléma, az orvosok általában azt javasolják, hogy a műtéttel várják meg a nők a családalapítást, és csak akkor végeztessék el a beavatkozást, amikor már nem szeretnének gyermeket. Amennyiben megoldható, akkor sok szakember javasolja a klimax utáni időszakot az operációra.

Hogy zajlik a műtét?

A méheltávolítás több műtéti úton valósulhat meg: létezik hüvelyi/hasi/laparoszkópiás méheltávolítás. Ezek közül az utóbbi az, mely a legkisebb vérzéssel, fájdalommal és felépülési idővel jár, így az esetek többségében ezt a módszert alkalmazzák (meg a hüvelyi eljárást, viszont ennek vannak kontraindikációi, illetve ekkor nem tekinthetők át a környező területek). Az eljárás részleges és teljes méheltávolítást is lehetővé tesz. A műtét altatásban (légcsövön keresztül) történik, melynek során pár apró bemetszést ejtenek, melyeken keresztül az orvos bevezeti az eszközöket. A beteg 1-2 nap után otthonába térhet lábadozni.

Hogyan tovább?

Dr. Józan Gyöngyi, a Nőgyógyászati Központ sebész-nőgyógyásza elmondta, hogy a méheltávolítás után miket tapasztalnak a betegek, az nagyrészt attól függ, hogy teljes vagy részleges eltávolítás történt, illetve, hogy megmaradt-e a petefészkük. Ha az egész uterust, a petefészkeket és a petevezetőket is kiszedték, úgy – hormontermelés híján- a paciens megtapasztalja a klimax tüneteit (ha még nem esett át rajta). Szerencsére a kellemetlenségeket hormonpótlással könnyen lehet orvosolni.  Változás következhet be a nemi életben is hüvelyszárazság és a libidóhiány miatt (viszont ezeken is lehet segíteni). Ami viszont minden esetben megszűnik, az a menstruáció, az életet veszélyeztető elváltozások, az oda nem illő képletek, valamint a sok kellemetlenség és fájdalom- ezért sokan nem veszteségként, egy új élet kezdeteként tekintenek rá.

Forrs:


Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.