Júliusi jeles napok – mi vár ránk ebben a hónapban

Július   2. Sarlós Boldogasszony
Július 12. Mérges Margit
Július 5, 13. Sarolta
Július 15. Henrik
Július 20. Illés
Július 21. Dániel
Július 22. Magdolna
Július 25. Kristóf, Jakab
Július 26. Anna

“Júliusban arass, majd úgy lesz kenyered,
A dologtól tehát ne kémeld tenyered,
Mert a heveréssel kenyered nem nyered,

Szélben koplalsz, ha a nyarat elvered”. E sorokkal tanít egy 1797-es kalendárium a búza beérésének és az új kenyér sütésének havában.

Július a római naptárban eredetileg az ötödik hónap volt, latinul Quintilis, „ötös” volt a neve, csak i. e. 44-ben, Marcus Antonius javaslatára nevezték át Julius Caesarnak bókolva, aki ebben a hónapban, 12-én született. A 18. századig a hónap nevét a Júlia keresztnévből származtatták. A népi kalendárium Szent Jakab havának nevezi.

Július 2-a, Sarlós Boldogasszony napja már mindenütt az aratás rajtját jelzi.

Fotó: 123rf.com

Szeged környékén régen szokás volt, hogy az első rendeket az asszonyok vágták le sarlóval, s nyomukban a férfiak kötözték a kévéket. Ezzel jelképezték, hogy a Szűzanya arat, a gyűjtést pedig a fiára hagyja, hogy a búzát a konkolytól elválassza. A néphiedelem azért is fontosnak tartja ezt a szertartást, hogy a jószág ne pusztuljon el. Voltak helyek, ahol az aratáshoz minden nő és férfi tiszta, fehér ruhát viselt, mert számukra ez a munka ünnep volt. A vászoning, a gyolcsnadrág és a vászonkötény mellé szalmakalap és fehér bocskor illett. A leányok a fehér réklihez cifra piros szoknyát varrtak, hozzá fehér kötényt, piros kendőt kötöttek és ők fekete bocskort húztak. Estére a kalászból aratókoszorút készítettek, ezt lámpára akasztották, majd félrerakták, hogy a koszorú szemeit tavasszal a vetőbúzába keverjék. Több helyütt hiszik, hogy az ekkor szedett fűszernövényekből és gabonafélékből kevert “szentelményeknek” varázslatos az erejük. A szegediek például ekkor fodormentát is sarlóznak és szentelnek. Az abból készített teát mézzel ízesítve köhögés ellen ajánlják ma is.

Fotó: 123rf.com

Béla király jegyzője, Anonymus szerint Sarolta, az ótörök származású személynevet viselte Géza fejedelem felesége, I. István királyunk édesanyja.

Egyes megfigyelések szerint napja (július 5., 13.) – ha eddig nem érkezett -, meghozza a tikkasztó kánikulát, ami hazánkban a meteorológiai megfigyelések szerint 1950-ben érte el csúcspontját. Akkor Pécsett 41,3 C-fokos csúcshőmérsékletet észleltek. Ezért is emlegették őseink oly sűrűn, hogy “ha július nem főz, szeptembernek fogytán lesz mit ennie.” Viszont bizonyosra vették az időjárás romlását, ha ez idő tájt a kakasok napnyugta után is kukorékoltak, vagy, ha a varjak, a gyöngytyúkok és a pávák sokat kiáltoztak. “Sarolta esője – miként a régiek megfigyelték – tönkreteszi a várható dió- és mogyorótermést, viszont kedvez a levélpusztító gombáknak“.

“Itt az aratás, gyün az égi áldás!” – sóhajtanának ma is a búzamezők kaszásai és az aratást kitartó hétvégéért fohászkodók, mert ma még az aratási esőnek, vagyis a júniusi vizes Margitnak (július 12.) is örülnének – mondják a gazdák. A nap kultusza akkor erősödött meg, amikor II. Endre szentföldi keresztes hadjáratáról hazahozta a vértanúhalált szenvedett Antiochiai Margit koponya ereklyéjét. A szent életét ábrázoló freskókat a középkori ország gyepűvidékein találjuk, többek között a háromszéki gelencei templomban. Érdemes megjegyezni, hogy miért kerültek újra a Margitok a naptárba. Állítólag a Rita és a Margaréta, olaszul Margherita önállósultak, s a margaréta nemcsak a Margit, hanem a Katalin virágnevet is viseli, és van olyan hely, ahol Katarózsának, nagy százszorszépnek, ökörszemvirágnak vagy papgallérnak hívják, sőt néhol a neve Szent János füve. A Szent Jánosok vagy Szent Ivánok és a Margitok így találkoznak össze a szép, csillagszemű nyári virág nevében júliusban. Bár kevés naptár jelzi júliusban Margitot, esője a népi megfigyelések szerint elviheti a diótermést és férgessé teheti a mogyorót. Hort, Csány és Dány környékén ekkor kapálják negyedszerre a sárgadinnyét, amit margitolásnak neveznek. A nagy esőzések miatt tartottak Mérges Margittól, aki, ha vihart támasztott, abból hosszú ideig tartó zivataros-villámlásos időjárásra következtettek.

Fotó: 123rf.com

Henrik névünnepén (július 15.) azt jósolták a Mura-vidéki idősek, hogy ha e napon rossz idő támad, hamar elmúlik, egy ideig nem lesz vihar. Ilyenkor az aratást kalapemeléssel és fohászkodással kezdték. A munkálatokhoz szükséges eszközöket a templomkertben összegyűjtötték, ahol a pap megszentelte, majd az aratók a búzatábla szélén letérdeltek, keresztet vetettek, és elkezdődött az aratás.

Sok helyütt a háziasszonyok Henrik napján próbálják ki az aratásból származó, frissen őrölt lisztet, majd a belőle sütött új kenyeret a református vidékeken az úrvacsora-osztáshoz ajánlják fel. S mivel az ételhez bor is dukál, a nyár, forró derekán, a várva-várt eső reményében a vincellérek ezt hajtogatták: “A júliusi zivatar a borásznak jót akar!”

Illés rossz, mert áldást nem hoz!”, ám amikor sok az eső, Szeged környékén így fohászkodnak a régiek a nap szentjéhez: “Illés próféta, az egek kormányzója, jól vezesd az egeket, hogy le ne hullajtsd a köveket!” A néphit szerint bármilyen szárazság is van, Illés napján (július 20.) esnie kell az esőnek. A monda szerint ugyanis ekkor “Illés könyörgése hull az égből.” Az égiháborút is ő támasztja, és mivel előre készül a küzdelemre, mindig kérdezgeti az égiektől, hogy mikor lesz az Ő neve napja. “Az bizony még soká lesz!” – kapja a választ. Eltitkolják előle, mert ha megtudná, olyan nagy parádét csapna, hogy a föld is beleremegne. Ha pedig később újra kérdezget, azt mondják: “A Te neved napja már régen elmúlt!” Ekkor bosszújában dörgésbe kezd. A sövényháziak régen az Illés napi mennydörgéskor meghemperegtek a fűben, hogy a hátfájás nyavalyáját elkerüljék, máshol meg, hogy el ne vigye az aratást, kést vágtak az asztalba, piszkavasat, sütőlapátot dobáltak az udvarra, hogy elűzzék a vihart.

Fotó: 123rf.com

Dániel (július 21.) és Magdolna (július 22.) névünnepét összekapcsolta a régi megfigyelés július utolsó harmadának változatos időjárásában. Ha Illés netán szelíd maradt, vagyis nem hozott esőt és vihart, a hiedelmek szerint Dániel próféta a határból hazáig kergeti az aratókat, ahogyan mondják: “gurigáz a hordókkal.” A megfigyelők szerint Mária Magdolna is “elpityeredhet“, vagyis hozhat esőt, de ritkán sír sokáig, viszont esője bő veteményt, ám ugyan úgy, mint vizes Margit-,  rossz dió- és mogyorótermést jósol.

A nyár derekának színes alakja a hosszú útra kelő zarándokok, a kertészek, a gyümölcskereskedők, a patikusok és a kincskeresők patrónusa, Szent Kristóf (július 25.) és naptári párja Szent Jakab (július 25.), akiről azt mondják, “Ha szent Jakab képe vidám, lesz gyümölcsrogyásig a fán!” A népi kalendárium szerint Jakab vetett véget a szőlő növésének, ő figyelmeztette a gazdasszonyokat a kotlósültetésre, a juhászok pedig az e napi csillagok állásából fürkészték, hogy milyen lesz a tél. Jakab napja zivatarra is utal, ezért a déli vidékeken igyekeznek a betakarítással, mert – miként a régiek tanítják, “az a zab, amit Jakab levágatlanul talál, az már kint is vész!” Jakab azt is megjósolja, milyen télre számíthatunk. A legendák szerint, ha Jakab napján a hangyák menetelnek, hideg télre készüljünk, ha sok az égen a bárányfelhő, akkor sok lesz télen a hó, ha délelőtt felhős az ég, akkor a tél első felében, ha pedig délután felhős, akkor a tél végén lesz tartós havazás.

A gyermeküket váró asszonyok védőszentje Anna (július 26.), akit – mivel kedden született – több helyen a kedd asszonyaként is emlegetnek, és tiszteletére régen kilenc keddet böjtöltek. “Anna asszony reggelre már hűvös, ne játssz vele!” – ajánlották július végére a tréfás kedvű öregek. A hiedelem szerint, ha a kincskeresők az Anna-nap hajnalán szedett vasfűvel bekenték a körmüket, azon átnézve a Föld mélyébe láttak. Sokfelé úgy tartották, hogy ekkor szakad meg a kender töve, és ekkor lehet kezdeni a nyüvést, a növény hosszadalmas feldolgozását, szép időjárás esetén pedig e napon szedték az un. Anna-babot. A nép hiedelem azt is mondja, hogy Doroszlán és Topolyán Anna kötényében hordja a bogarakat, s ahol nyitva hagyják az ablakokat, ott bedobja az ekkor rajzó legyeket.

Dédapáink szerint, ha ez idő tájt reggel és este a füst magasra száll, ha napnyugtakor tiszta az ég és a csattogányok, vagyis a fülemülék szorgalmasan énekelnek, akkor szép marad a július.

Szerző: Szigethy Emma

Forrás: Napidoktor.hu


Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.