Az időérzék

A legújabb kutatások szerint nem belső óránk segítségével, hanem külső ingerekre reagálva vagyunk képesek érzékelni az idő múlását.

Az emberek időérzékelése tehát a külső szenzoros információn múlik, és nem egy belső órán, ahogy eddig gondoltuk. “Rengetegen próbálták megmagyarázni a belső óra működését, de senki sem talált egyetlen bizonyítékot sem, hogy az agyban létezne egy, az idő múlását érzékelő régió. Ennek legvalószínűbb oka az, hogy nincs is ilyen terület, vagyis agyunk csak a külső ingerekből szűri ki az idő múlásának érzékeléséhez szükséges információkat” – nyilatkozta Maneesh Sahani, a Londoni Egyetem Gatsby Számítógépes Neurotudományok Intézetének munkatársa.

Sahani és kollegái egy sor kísérlettel bizonyították elképzelésüket. Az egyik teszt során az önkénteseknek sötét képernyőn felvillanó köröket kellett megfigyelniük, majd eldönteniük, melyik felvillanás tartott tovább. 16435Amikor a körök felvillanását egy rendszeres időközönként megjelenő véletlenszerű színes minta kísérte, a kísérleti alanyok sokkal nagyobb sikerrel voltak képesek megbecsülni a körök felvillanásának időtartamát. Ebből arra következtethetünk, hogy az idő múlását a rendszeres időközönként megjelenő minta segítségével érzékelték.

Ezek után a tudósok arra kérték a résztvevőket, hogy a színes minták megjelenési idejét próbálják megbecsülni (ekkor már nem rendszeres időközönként jelentek meg a minták). Bár a minták gyorsabban jelentek meg és tűntek el, mint addig, a résztvevők minden esetben többnek saccolták az eltelt időt, mint amennyi az valójában volt. Ebből is látszik, hogy a szenzoros változások mennyire befolyásolhatják időérzékünket. “Egyértelmű, hogy időérzékünket külső tényezők és ingerek befolyásolják, ami magyarázatot adhat arra, miért annyira eltérő az egyes emberek időérzékelése” – nyilatkozta Ms. Sahani. A kutatás részletes leírása a Current Biology című szaklap online kiadásában olvasható.

Forrás:


Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.