Olimpiai sportok – Lovaglás

A lovaglás 1912 óta rendszeres, meghatározó sportág az olimpiákon. Kezdetben az ugratás mellett olyan számok is helyet kaptak, mint a magasugrás és a távolugrás

Napjainkban a lovastusa, a díjugratás és a díjlovaglás szakágakban egyéni és csapatversenyben mérhetik össze erejüket az indulók. Ezen ágak rendkívül nagy felkészülést, koncentrációt igényelnek. A lovas sportok talán a legnagyobb beruházást igénylik, mind felszerelésben, mind a felkészülési körülmények tekintetében.

A díjugrató verseny alkalmával a lovasok átlagosan 1,6 méter magas akadályokat ugranak, melyek felettébb technikásan vannak elhelyezve a pályán. A szabályrendszer egyszerű büntetőpontrendszer, melyet verőhibák, ellenszegülés, és esés következtében szerezhetnek az ugratók. Emellett pedig a teljesítési idő alapján rangsorolhatják az induló versenyzőket.

lovas_sport

A Military versenyeken a lovasok ösvényeken, utakon, terepakadályokon küzdik át magukat, melyet óriási farönkök, vizes árkok, sövények tarkítanak. Ez a sportág rendkívül veszélyes ló és lovas számára egyaránt.

A díjlovaglás az olimpia legelegánsabb sportja. A lovasok egyéni, előre begyakorolt patanyom figurákat lovagolnak le választott zenére egy 20×50 méter nagyságú lovagló négyszögben. A kűr alkalmával bírálásra kerül a ló és a lovas összhangja, az esztétika, és a feladat pontossága, melyet szintén időre kell teljesíteni.

Az öttusa egyik száma szintén díjugratásból áll, azonban itt számos nehézséggel kell szembenézniük a versenyzőknek. A lovasok nem saját lóval indulhatnak, hanem a rendező országban tenyésztett, előre kisorsolt lóval vághatnak neki a versenynek. Ebből komoly problémák is adódhatnak, sőt egyre többet hallani arról is, hogy a sorsolásokat „megbundázzák”, így nehezítve egy-egy versenyző szereplését.

vid4u.init(480,360,’Yxu0FQQ9yi’,null,3);

Forrás: