Csapasd cowboy! – a westernlovaglásról

A western szó hallatán magyar embernek általában először a Volt egyszer egy vadnyugat, A hét mesterlövész vagy az Aranyeső Yuccában című filmek egyike ugrik be.

Mindegyik filmben a szereplők szoros tartozéka a ló, kezükben lazán lóg a kantárszár (mindig csak egy kezükben), szájukban a szivar, fejükön kalap, csizmájukon sarkantyú. Úgy ülnek a lovukon, mintha a széket nem is ismernék. Ha nem muszáj le sem szállnak. Nem sokat beszélnek, de időnként köpnek egy hegyeset.

A westernlovaglásról is nagy vonalakban ez a kép sejlik fel a laikus lelki szemek előtt vagy a pusztán jihááááá-zva és lasszót pörgetve vágtató, cowboy, akinek sohasem esik le a kalap a fejéről.

A tények és a valóság kicsivel több és összetettebb ennél.

A western lovaglás a lovas sport egy olyan szakága, ami a munkalovagláson, azaz lóval, lóhátról végzett munkán alapszik, vagyis e tekintetben a marhapásztor (cowboy) munkája az alapja.

A westernlovaglás mai formájában az amerikai kontinensen alakult ki, onnan terjedt szét az egész világra. Az egykori hatalmas legelőkön, pusztákon át marhák százait terelő cowboyoknak kényelmes, engedelmes lóra, szintén kényelmes, biztonságos nyeregre és kengyelre volt (van) szükségük, hiszen gyakorlatilag lovas nomád életmódot folytattak és az egész napjukat lóháton töltötték.

nyomjad-cowboy1

Foto: csakanoknekmagazin.hu

A marhapásztorkodás fénykorának leáldozásával az amerikaiak erényt kovácsoltak a szükségből, divatot teremtve eladták a világnak a nagy állat tartó pásztorkodással kapcsolatos lovaglási stílust. Rendszerezték, dokumentálták, tudományos alapossággal leírták a munkalovaglás lényegét és némi marketing segítségével fogyasztható áruvá fejlesztették.

Így vált napjainkban a western a lovaglás egyik legsokoldalúbb stílusává, amely a kényelmet, a lazaságot, a lóval való harmonikus együttműködést öleli fel.

Miben más, mint a klasszikus stílusú lovaglás?

A lovat nem hajtják vagy kontrollálják folyamatosan: ha megtette, amit kérnek tőle, akkor békén hagyják – ez a jutalma. Cserébe a ló csinálja, amit kell, míg más utasítást nem kap. Másik jellemzője, hogy kevésbé hangsúlyos a csizmával és szárral történő irányítás, helyette testsúlyáthelyezéssel irányítják a lovat, illetve a western stílusban belovagolt lónak szavakra, hangjelzésekre is reagálnia kell. Hiszen a lóhátról meglasszózott marhával küzdő cowboynak nem igazán volt vagy van lehetősége hátasát lábbal, pláne szárral irányítani.

nyomjad-cowboy2

Foto: csakanoknekmagazin.hu

Milyen a western ló?

A cowboyok hamar kialakították a munkájukhoz leginkább illő lófajtákat, az 1600-as évektől állnak rendelkezésünkre feljegyzések az amerikai kontinensen munkára használt lovakról. Ezek őseit a spanyol hódítók hozták be, később keresztezték őket az Angliából érkező arab, berber eredetű lovakkal, így kialakítva a marhatereléshez legmegfelelőbb; kistestű, rendkívül izmos, rövid távon nagyon gyors, robbanékony és fordulékony, mégis nyugodt vérmérsékletű, jó természetű lovakat.

Napjainkban a quarter horse, az appaloosa, és a painthorse a legismertebb western lófajták. Fent említett alkalmazkodóképességük, nyugodt, jó természetük folytán rendkívül népszerű hobbi lófajtává is váltak.

Farkas Bernadett

Forrás: Csak a Nőknek


Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.