Ezek a limfóma legfontosabb rizikófaktorai és kockázati tényezői

A limfóma az egyik leggyakoribb hematológiai daganat, melynek több típusa és altípusa is ismert. Léteznek jó és rossz prognózisú fajtái, ám mindnél igaz az, hogy a terápia sikeressége azon áll vagy bukik, hogy idejében felismerésre kerül-e a probléma.

A limfóma egy olyan típusú rák, amely akkor alakul ki, amikor a fehérvérsejtek – vagyis a limfociták – kontroll nélkül nőnek, szaporodnak. Ez akkor történik, ha a limfocita belsejében lévő DNS oly módon változik, hogy azt az üzenetet kapja a sejt, ne reagáljon azokra a jelekre, amelyek kontroll alatt tartják.

Egyetlen DNS-változás azonban önmagában általában nem elegendő a limfóma kialakulásához, hiszen mellette még több másik változás szükséges, mire a rák növekedni kezd. A legtöbb esetben nem tudni, mi okozza ezeket a változásokat, ám létezik néhány olyan tényező, melyek nagyobb valószínűséggel generálják az állapotot.

Fotó: 123rf.com

Kockázati tényezők és okok

A limfómának – ahogy egyéb más betegségeknek – léteznek okai és kockázati tényezői. Ez a kettő nem összekeverendő, hiszen az ok az, ami a betegség kialakulásához vezet. Ok nélkül a betegség nem következik be, így az ok megszűntetése gyakran gyógyítja a betegséget.

A kockázati tényező csupán növeli a betegség esélyét, vagyis van kapcsolat köztük, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a kockázati tényező okozza az állapotot. Ez azt is jelenti, hogy a kockázati tényező kiiktatása nem feltétlen javít a betegségen.

Limfóma lehetséges okai

A gyomor MALT-limfómáját a legtöbb esetben a Helicobacter pylori bakteriális fertőzés okozza. A baktérium általában gyomorfekélyt és emésztési zavarokat okoz, és a legtöbb Helicobacter pylori fertőzésben szenvedő embernél nem is alakul ki limfóma, de szinte minden gyomor MALT- limfómában szenvedő ember Helicobacter pylori fertőzésben szenved. A fertőzés szakszerű kezelése gyakran meggyógyítja a limfómát.

„A mellimplantátumhoz kapcsolódó anaplasztikus nagysejtes limfómát (BIA-ALCL) texturált mellimplantátumok okozzák. Bár a mellben fejlődik ki, a BIA-ALCL egyfajta limfóma, nem pedig mellrák. Durva, texturált implantátumú embereknél gyakoribb, mint a sima implantátumok esetén. A tudósok úgy gondolják, hogy ennek oka az implantátum okozta gyulladásos reakció lehet. Jellemzően 8-10 évvel az implantáció után alakul ki. Sok esetben a mellimplantátumok eltávolítása gyógyítja a limfómát, így nem kockázati tényezőként van számon tartva, hanem okként” – mondja Dr. Kárpáti Ágnes, a Trombózis-és Hematológiai Központ onkohematológusa.

Fotó: 123rf.com

A limfóma kockázati tényezői

Kor: a Hodgkin-limfóma leggyakrabban a 15-40 év közöttieknél fordul elő, míg a non-Hodgkin típusa inkább az idősebb korosztály tagjainál.

Fertőzések: bár nem minden fertőzés, ám vannak olyanok, melyek megnövelik a limfóma esélyét (pl. EBV, hepatitis C, human herpesvirus). Egyes vírusok pl. megfertőzhetik úgy a limfocitákat, hogy változást generálnak azok DNS-ében. Ezen felül vannak olyan kórokozók, melyek az immunrendszert túl aktívvá teszik, és a szervezet ezért folyamatosan új limfocitákat állít elő, ami növeli a DNS-ben bekövetkező változások esélyét. Természetesen a problémát nem csupán vírusok, hanem baktériumok is generálhatják (pl. borrelia burgdorferi)

Autoimmun betegségek: Az autoimmun betegségben szenvedők többségénél nem alakul ki limfóma, ám egyes típusai fokozzák a kockázatot. Ennek oka leginkább az, hogy az autoimmun állapotok az immunrendszer hosszú távú aktiválódását okozhatják, ami kóros limfociták termelődését generálhatják.