Tessék? Mit mondtál? – Így csíphető fülön a nagyothallás

A környezetünkből érkező ingerek érzékelésében a legnagyobb szerepet szemünk mellett a fülünk tölti be. Teljesen természetesnek vesszük működését, ám ha károsodik, vagy még rosszabb esetben elveszítjük a hallásunkat, életminőségünk sokat romlik.

Nemcsak a mindennapi teendőink elvégzése ütközik nehézségekbe, de a barátainkkal, családtagjainkkal is ingerültebbek leszünk, sőt nagyothallásunk akár kapcsolataink rovására is mehet. Ne várjuk meg ezt, kérjünk szakorvosi segítséget!

A hallás egy összetett és csodálatos folyamat. Fülünk egészen az alig hallható neszektől a nagyon erős, szinte fájdalmat okozó zajokig terjedően sokféle erősségű hangot fog fel. Az, hogy hallószervünk milyen frekvenciájú hangokat érzékel, függ a nemünktől, korunktól, tevékenységeinktől vagy egészségi állapotunktól. Tíz idős emberből nyolcnál például előfordul halláskárosodás, de sajnos bizonyos tényezők miatt akár már a fiataloknál is jelentkezhetnek panaszok. Ha azt tapasztaljuk, hogy egyre többször kell visszakérdeznünk, vagy a környezetünkből érkező hangokat kevésbé érzékeljük, forduljunk szakemberhez, aki bizonyos módszerekkel, például csendeskamrás hallásvizsgálattal felméri a károsodás mértékét, és annak megfelelően javasol gyógymódot” – mondta dr. Kraxner Helga, a Budai Egészségközpont fül-orr-gégésze, audiológus szakorvosa.

Mi okozhat halláskárosodást?

A halláscsökkenésnek két nagy alaptípusa van: az úgynevezett vezetéses halláscsökkenés, valamint az idegi típusú halláscsökkenés, a kettő azonban együtt is fennállhat.

Leggyakrabban időskori hallásromlásról beszélhetünk, de a panaszokat okozhatja egyebek közt:

  • öröklött rendellenesség,
  • tartós, nagyfokú zajártalom,
  • átmeneti felsőlégúti hurut,
  • egyéb fertőzés
  • anyagcsere betegség,
  • idegrendszeri betegség,
  • sérülés.

 

Mi történik a hallásvizsgálat során?

A szakorvos először minden olyan tényezőt megvizsgál, amely befolyásolhatja a hallásunkat, mint például a dobhártya sérülése vagy fülváladék, illetve tájékozódik a korábbi fül-orr-gégészeti betegségeinkről és a minket érő zajhatásokról. Miután megtörtént a fül-orr-gégészeti vizsgálat, indokolt esetben következhet a csendeskamrás hallásvizsgálat.

A menete a következő:

  • A vizsgálat során egy fejhallgatón keresztül különböző frekvenciájú hangokat hallunk. A két fül vizsgálata külön-külön történik.
  • Az audiológiai szakasszisztens a hangerőt folyamatosan emeli mindaddig, amíg meghalljuk a hangot. Ezzel állapítható meg a halláskárosodás mértéke.
  • A hang érzékelését kézfeltartással, vagy egy gomb megnyomásával jelezhetjük.

A csendeskamrás hallásvizsgálatot kiegészítheti egy objektív, a páciens aktív közreműködését nem igénylő ún. impedancia vizsgálat is, amely során lehetőség szerint megmérjük a dobhártya mögötti nyomást, ill. megvizsgáljuk az intenzív hanghatásra bekövetkező ún. stapedius reflex kiválthatóságát. Az eredményekkel ismételten fel kell keresni a fül-orr-gégész kezelőorvost, aki a leletektől függően további vizsgálatokat tarthat indokoltnak, valamint kezelési módot javasolhat. Ez jelentheti akár hallókészülék felírását is, ám ekkor sem kell elkeseredni. Az eszköz ugyanis visszaadhatja az egyik legfontosabb érzékelésünket, a hallásunkat” – tette hozzá a doktornő.

Forrás: https://napidoktor.hu/index


Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.