Mit kell tudni a kontrasztanyagról?

Látni, amit nem lehet: mikor és hogyan használják a kontrasztanyagot? Kérdések, és válaszok egy helyen!

Kontrasztanyag sokféle képalkotó vizsgálatnál használható, beleértve a röntgen, CT-, illetve a különböző mágneses rezonancián alapuló vizsgálatokat. Ennek használata révén olyan testrészek és szövetek is láthatóvá válnak az emberi szervezeten belül, melyek a hagyományos „átvilágítás” során láthatatlanok maradnának.

Eltérő eljárások

A kontrasztanyag különböző formában kerül be, és távozik a szervezetből. Gyakran alkalmazott eljárás ital, befecskendezés, vagy beöntés útján a kontrasztanyagot a megfelelő vizsgálati területre juttatni. Néhány óra elteltével maguktól felszívódnak, vagy kiválasztódva, a vizelettel, széklettel ürülnek a szervezetből.

Működési elv

A bejutatott anyag, természetesen nem színezi el a belső szerveket, ehelyett ideiglenesen megváltoztatja azt a módot, mellyel az adott képalkotó eszköz és a szervezet kölcsönhatásba lép egymással. Az ún. negatív kontraszt során, az adott anyag kevésébe nyeli el az eszközből származó hullámokat, melynek eredményeként, a vizsgált terület, szerv láthatóvá válik.

Allergiás reakció

A kontrasztanyagot beadó szakembernek a feladata, hogy a beadni kívánt anyag kapcsán győződjön meg a szervezetben fellépő lehetséges reakciójáról.

petct1

Ezt követően a feltett kérdések, és a páciens elmondása alapján, képes kiválasztani a megfelelő kontrasztanyagot, mely biztosítja a lehető legjobb kép elkészítését. Ettől függetlenül a beteg feladata, hogy a vizsgálat alatt megtapasztalt szokatlan érzésekről számoljon be a szakembernek, orvosának.

A bárium-szulfát veszélyei

Gyakran alkalmazott kontrasztanyag a bárium-szulfát, mellyel elsősorban a gyomor és bélrendszer térképezhető fel, alkalmazása előtt azonban alapos vizsgálatra szorul a beteg, mivel az anyag szövetek közé jutva életveszélyes tüneteket eredményez, tehát az esetleges perforáció veszélyének fennállása kizárja az alkalmazását.

Mire jó a jód?

Az érrendszerbe juttatott kontrasztanyagok általában jód tartalmú szerek. Ezek segítségével vizsgálható a vérerek, epehólyag, húgyutak, illetve a máj állapota is, ez esetben viszont minden beavatkozás előtt ki kell deríteni, hogy a páciensnek nincs-e jódérzékenysége!

Enyhe tünetek

A megelőző vizsgálatok ellenére, olykor jelentkezhetnek enyhe mellékhatások. Ilyen lehet a kipirulás, csalánkiütések megjelenése, melegségérzet, viszketés, vagy a fémes íz érzékelése a szájban. Aggódni azonban nem kell, mivel valamennyi tünet a vizsgálatot követő néhány órán belül megszűnik.

Forrás: