A kényszeresség betegsége

A kényszerbetegség (Obsessive Compulsive Disorder-OCD) kialakulásában genetikai, biológiai és pszichológiai tényezőknek egyaránt szerepük van.

A kényszeresség kiváltó és kockázati tényezői

Genetika: Az OCD familiáris halmozódást mutat. A betegek I. fokú rokonai között kb. 20%-ban fordul elő kényszerbetegség. Az ikervizsgálatok során a monozigótáknál 63%-os, a dizigótáknál 8-15%-os konkordanciát találtak. A betegségre való hajlam öröklésmenete még nem teljesen tisztázott.

Neurokémia: Az OCD patomechanizmusában kiemelt szerepe van a szerotoninnak, melyet a szerotoninrendszer biológiai markereinek vizsgálata, valamint a szelektíven, csak a szerotoninrendszerre ható antidepresszívumok (SSRI) terápiás hatékonysága bizonyít. Természetesen más neurotranszmitterek, neuropeptidek is involváltak a patomechanizmusban, közülük a legtöbb kutatási adat a dopamin és a glutamát szerepét igazolja.

Neuroanatómia: PET-vizsgálatok kalazorbitofrontalis cortex-nucleus caudatus-pallidum-thalamus hurokműködészavara mutatható ki. A sikeres gyógyszeres vagy pszichoterápiás kezelés után ezek az eltérések normalizálódnak (Baxter et al, 1992). Ez volt az első olyan vizsgálat, amely a pszichoterápia biológiai hatását mutatta ki.

depresszio67

Mikor betegség a kényszeresség?

Kényszerbetegség alatt kényszer gondolatokból (latin neve: obszesszio), és/vagy kényszercselekvésekből (latin neve: kompulzio) álló tünetegyüttest értünk, amely naponta legalább egy órát kitölt, ráadásul jelentősen zavarja a mindennapi életvitelt.

A kényszergondolat akarattól függetlenül visszatérő, kellemetlen gondolat, amely igen erős szorongást vált ki. A beteg igyekszik ezeket elnyomni vagy más gondolattal/cselekvéssel semlegesíteni. A beteg érzi, hogy a gondolat visszatérése ésszerűtlen, de tenni ellene nem tud. Mintha a lemezjátszó tűje megakadna, és mindig ugyanaz a dallamfoszlány szólna.

A kényszer cselekvések ismétlődő valós vagy gondolati cselekvések, amelynek eltúlzott mértékével a beteg tisztában van. A cselekvés célja a kényszergondolat által kiváltott szorongás csökkentése vagy valamilyen rettegett esemény bekövetkezésének elhárítása, legtöbbször egyedi „forgatókönyv”, ún. rituálé alapján. Jellemző, hogy a beteg kételkedni kezd a végrehajtott cselekvésben, ezért kell elvégeznie újra, képtelen abbahagyni.

A leggyakoribb kényszergondolatok:

– Félelem a beszennyeződéstől, megfertőződéstől.

– Félelem attól, hogy magának vagy másnak sérülést okozhat, árthat.

Félelem attól, hogy valamit elveszít.

– Eltúlzott fontossága annak, hogy valami jó/szerencsés/pozitív legyen.

– Eltúlzott fontossága annak, hogy rend vagy szimmetria legyen.

– Eltúlzott morális, vallási elvek.

– Tudatba betolakodó agresszív vagy szexuális tartalmú képek/gondolatok.

felelem1

A leggyakoribb kényszercselekvések:

– Kézmosás/tisztálkodás

– Többszörös ellenőrzés/ismétlés

– Számolás

– Rendrakás, rendezgetés

– Megérintés

– Imádkozási/fohászkodási rituálék

– Felhalmozás/gyűjtögetés

A kényszerbetegség jellemzői:

Sokkal gyakoribb pszichiátriai betegség, mint ahogyan régebben gondoltuk! Életük során az emberek 2,5-3%-át érinti! Ez a szám világszerte azonos, függetlenül kultúrától, gazdasági társadalmi helyzettől, iskolai végzettségtől! Férfiak és nők egyenlő arányban betegszenek meg, de a férfiaknál hamarabb indul a betegség, átlagosan 11-18 év között, a nőknél gyakran az első szülés után, 20-24 eves korban.

Szinte minden kényszerbeteg érzi, hogy eltúlzott vagy irreális a viselkedése, de szégyelli, igyekezik eltitkolni. Általában hét szenvedéssel teli év telik el a betegség kezdete és az orvoshoz fordulás között! A betegség súlyossága nagyon eltérő lehet. Egyeseknél a környezet szinte észre sem veszi, másoknál az egész napot kitölthetik a kényszerek, így munkaképtelenek, és egy részük önellátásra is képtelen.

Forrás:


Egy válasz

Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.