Nem érzek ízeket – mi okozhatja?

Fantom ízérzékelés

Nem érzek ízeket – az orvoshoz forduló betegek gyakran így írják le a problémát. Valójában a kép ennél árnyaltabb. Van, aki nem érez ízeket, mások csak részlegesen, de az is előfordul, hogy igen intenzív ízeket éreznek, ám akkor is, ha nem ettek vagy ittak semmit, és a szájuk üres. Sőt, az íz annyira intenzív is lehet, hogy étkezés közben is felülírhatja más ételek ízét. Emellett a szájban égő érzés is kialakulhat, a két tünet gyakran egy időben jelentkezik. Az egyéni panaszok azért is különböznek, mert a megváltozott ízérzékelésnek több típusa létezik: az agenusia, a dysgeusia, hypergeusia, cacogeusia, phantogeusia és a hypogeusia. A következőkben ezekről lesz szó részletesebben.

Az egyes típusok jellemzői

Az agenusia az ízérzet teljes elvesztését jelenti. Ilyenkor az ember valóban nem képes az ízeket észlelni. Előfordulása ritka, egy 2016-os tanulmány szerint az ízérzés elvesztését tapasztalók közül csak az esetek 3% -ában igazolódik valódi ageusia.

A hypergeusia a fokozott érzékenységet jelenti.

A dys- vagy parageusia torz ízérzetet okoz a szájban. Ez az intenzív íz elfedhet más ízeket és emiatt minden étel ízét azonosnak (és kellemetlennek) érezhetjük. Az íz lehet savanyú, fémes, sós vagy épp avas.

A cacogeusia szintén téves ízérzékelést jelent.

A hypogeusia az ízérzés részleges elvesztése. A hypogeusiában szenvedő személynél előfordulhat, hogy nem ismeri fel a fő ízek egyikét: a keserűt, savanyút, sós, édes vagy az ötödik ízként számon tartott umamit.

A phantogeusia ízérzési hallucinációt jelent, vagyis az illető olyan ízeket érez, amelyek valójában nincsenek. Nem is eszik vagy iszik éppen semmit, mégis egy adott íz jelenlétéről számol be.

Ízérzés zavarok – anozmia is állhat a háttérben

A nyelv nem az egyetlen érzékszerv, amely szerepet játszik az ízérzésben. Ez egy jóval összetettebb folyamat, melyben részt vesz a nyelv, a torok, a szájpadlás és az orr is. A szaglás is érzékelhetően befolyásolja az ember ízélését.

Az anozmia a szaglás elvesztésének orvosi kifejezése. Az embernek részleges vagy teljes anozmiája lehet, ami alapján azt is gondolják, hogy elvesztették az ízlésüket – magyarázza dr. Augusztinovicz Monika. Mivel a korral fokozatosan csökken az ízlelőbimbók száma, szaglászavar gyakrabban jelentkezhet idősebb korban, főként dohányosok körében, vagy valamilyen orrüregi elváltozás – orrpolip – miatt, idegrendszeri betegség – Alzheimer- vagy Parkinson-kór – következtében.

Az ízvesztés okai lehetnek a következők is:

• felső légúti fertőzések, például megfázás
• orrmelléküreg-fertőzések
• rossz szájhigiénés és fogászati problémák, például ínygyulladás
• szájpadlást fedő protézis
• csökkent nyáltermeléssel járó elváltozások, nyálmirigy-gyulladás vagy Sjögren szindróma
• bizonyos vegyi anyagok, például rovarirtók expozíciója
• műtétek a szájban, torokban, orrban vagy fülben
• fejsérülések
• anyagcsere rendellenességek
• daganatos betegség és sugárterápia

Egyes gyógyszerek befolyásolhatják az ízérzékelést is. Az alábbi hatóanyagok és készítmények kapcsán előfordulhatnak ilyen panaszok:

• gombaellenes gyógyszerek
• makrolidok (bizonyos típusú fertőzések esetén alkalmazzák)
• fluorokinolonok (egyfajta antibiotikum)
• protonpumpa-gátlók (savcsökkentő)
• angiotenzin konvertáló enzim (ACE) gátlók (vérnyomáscsökkentő)
• HMG-CoA reduktáz inhibitorok (koleszterinszint csökkentők – sztatinok)

Diagnózis és kezelés

Az ízlészavarok nem ritkák. Az Egyesült Államokban évente több mint 200 000 ember látogat el az orvoshoz, az ízlés vagy szaglás nehézségei miatt. A fül-orr-gégészeti vizsgálat során diagnosztizálni lehet a probléma okát. Kimutatható, ha például orrpolip áll a háttérben, de a krónikus orrmelléküreg-gyulladás is felfedezhető. A kórtörténet alapján kiderülhet, ha valamilyen gyógyszer szedése áll a háttérben. Szükség esetén, az ízvesztés mértékének kimutatására a kezelőorvos az alapízek érzékelésének mértékét is vizsgálhatja.

A szagló- és ízlelő képesség megváltozását a fül-orr-gégészeti elváltozások mellett neurológiai, pszichiátriai, endokrinológiai és belgyógyászati rendellenességek is okozhatják. Szükség esetén ezért további vizsgálatokra is szükség lehet, más szakterületek orvosainak bevonásával. A kezelés mindig a diagnózis alapján, a kiváltó ok függvényében történik.