Mutasd az arcod – megmondom milyen vagy

Magyar agykutatók részéről tudományos megerősítést nyert, hogy egy kis nyugalom nem csak jólesik, de kifejezetten hasznos is. Ez annak köszönhető, hogy agyunk nyugalmi állapotban sem tétlenkedik. Az aktív, különböző feladatok megoldásával eltöltött időszakot követő nyugalmi állapotban az agy rendszerezi a beérkezett információt és mérlegeli, hogy mi rögzüljön az emlékezetünkben. Mindezt automatikusan teszi, anélkül hogy tudatában lennénk, vagy úgy éreznénk, hogy részünkről ez erőfeszítést igényel.

Az arcok kiemelkedően fontos szerepet töltenek be a társas életünkben, hiszen az arcokról rengeteg, a társas élethez elengedhetetlen információ olvasható le. Például az arcokon fellelhető információk alapján képesek vagyunk felismerni ismerőseinket, megállapíthatjuk egy ismeretlen ember korát, nemét, de arckifejezése alapján az érzelmi állapotáról is tájékozódhatunk. Ennek megfelelően az arcok agyunkban is kiemelt reprezentációval bírnak. A különböző arctulajdonságok – az időben állandó tulajdonságok, mint a személyazonosság vagy a nem, illetve az időben változó tulajdonságok, mint például az arckifejezés vagy a tekintet iránya – az agy különböző területein reprezentálódnak.

A legújabb kutatások azonban arra is rámutatnak, hogy bár a rendkívül gyors és hatékony arcfeldolgozás hátterében kitüntetett agyi mechanizmusok és hálózatok állnak, nem mindenki tudja megfelelő hatékonysággal feldolgozni az arcinformációt. Felmérések szerint, az emberek kb. 2-2,5 %-ának jelent problémát az arcok felismerése (pl. a veleszületett prozopagnózia), és érdekes módon a legtöbb esetben maguk az érintettek erről nem is tudnak.

agy

Az agyi nyugalmi funkcionális konnektivitás mérésével sikerült kiemelkedő új tudományos eredményeket elérniük magyar kutatóknak is az MTA Természettudományi Kutatóközpont új Agyi Képalkotó Központjában. A Vidnyánszky Zoltán irányításával folyó fMRI-kutatásokban az emberi arcészlelés agyi hátterét képező funkcionális hálózatot vizsgálták egészséges, fiatal önkénteseken. A magyar agykutatók kimutatták, hogy bizonyos agyterületek közötti nyugalmi kapcsolatok erőssége jól előrejelzi az arcképek feldolgozásának hatékonyságát. Eredményeik elméleti jelentőségük mellett fontos szerepet játszhatnak az arcészlelés fejlesztésére irányuló tréningprogramok kidolgozásában. Az agyi képalkotó központ kutatóiban  izgalmas kérdés merült fel: „vajon az arcfeldolgozásért felelős agyi hálózatban mért nyugalmi funkcionális konnektivitás alapján meg lehet-e jósolni, hogy kinek milyen jó az arcfeldolgozása” – emlékszik vissza a rangos The Journal of Neuroscience hasábjain megjelent közlemény első szerzője, Hermann Petra.

A magyar vizsgálatokban az arcfeldolgozást különösen nagy próbatétel elé állították, ugyanis a kísérlet során olyan arcokat kellett megkülönböztetni, amelyek képei szándékosan el voltak rontva, megnehezítve ezzel azok feldolgozását. Korábbi eredmények alapján ismert volt, hogy az emberi agy rendkívül hatékonyan és látszólag erőfeszítés nélkül képes arcokat feldolgozni ideális körülmények között. Ugyanakkor nehezen tolerálja, ha az arcok nehezen felismerhetőek, és érdekes,  hogy pont ez jelenti a legnagyobb problémát a mesterséges látórendszerekben működő algoritmusok számára is.

Eredményeik azt mutatták, hogy az elmosódott, nehezen kivehető arcképek esetén az agy a fő arcfeldolgozó régió mellett egy olyan agyterületet hív segítségül a feldolgozási folyamat során, amely a részletes, aprólékos tárgyfeldolgozásban játszik kritikus szerepet. Mint ahogy azt a kutatásuk fő eredménye mutatja, az ezen agyi területek közötti nyugalmi helyzet előrejelzi azt, hogy mennyire lesz hatékony az elmosódott arcképek feldolgozása. Kutatásaik a nyugalmi kapcsolatok jellemzésével egy új megközelítési lehetőséget vetnek fel az arcfeldolgozás hatékonyságában kimutatható egyéni különbségek vizsgálatában, továbbá fontos szerepet játszhatnak az arcészlelés fejlesztésére irányuló tréningprogramok kidolgozásában is.

Forrrás: MTA TTK Agyi Képalkotó Központ

Forrás:


Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.