Mindent a pánikbetegségről!

Szorongás, pánik, halálfélelem? Sajnos közülünk már nem kevesen átélték ezeket az igen kellemetlen, mondhatni ijesztőnek tűnő tüneteket.

Mi a pánikbetegség, hogyan lehet elkülöníteni a “valódi, szervi eredetű” betegségektől? Cikkünk erről ad rövid tájékoztatást.

A pánik hirtelen támadó, rendkívül erős szorongás, melyet szervi tünetek kísérnek, ezek a pánikrohamok. Tüneteiben nem hasonlít a többi szorongásos betegséghez. Azokat, akiknél újra és újra megismétlődik ez a fajta roham, pánikbetegeknek nevezzük. A pánikroham évente a felnőtt népesség mintegy egyharmadánál fordulhat elő.

A pánikbetegség a családi halmozódások vizsgálata alapján örökletes is lehet, ami azt mutatja, hogy valamely genetikai variáció vagy variációk is szerepet játszhatnak a tünetek megjelenésében. Sok embernél azonban bármilyen családon belüli előzmény nélkül is megjelenhet a pánikbetegség.

Pánikbetegséget akkor állapít meg az orvos, ha a rohamok váratlanul és ismétlődően jelennek meg, illetve ha a roham után egy hónapig is eltart a következő rohamtól való félelem. A valóságban aszerint dominál egyik vagy másik tünet, hogy milyen típusú a pánikroham.

Spontán pánikroham

Számos vizsgálat igazolta, hogy a “spontán” pánikban szenvedő betegek fokozottan érzékenyek az oxigénhiányra, illetőleg a levegő növekvő szén-dioxid-szintjére. Légzőközpontjuk hajlamos a “téves riasztásra”, vagyis átmeneti légzésmegállást vált ki, erre adott reakcióként gyorsul, sőt kapkodóvá válik a légzés (hiperventilláció), s ez magával hozza a többi tünetet.

Fontos a tünetek megjelenésének sorrendje is, ebből a háttérben zajló idegrendszeri folyamatokra következtethetünk. Spontán pánik esetében a félelem a tünetek sorában hátul kullog, tehát a szorongás csak követi a rohamot, de nem oka annak. A betegek elmondják, hogy derült égből villámcsapásként éri őket a roham. Erre a típusra a vizsgálatok szerint jól hatnak pl. az antidepresszánsok.

Anticipátoros pánik

Másik típusú pánikroham, az ún. anticipátoros (előrevetítő) szorongásos roham, ekkor a páciens rettegve várja, mikor következik be a roham, és ez a tudat olyan erős szorongást kelt benne, hogy bármilyen provokáló helyzet (utazás, egyedüllét stb.) kiválthatja a rohamot. A kialakult gyakorlatot követve ezt is nevezhetjük pánikrohamnak, de más, mint a spontán roham. A légzési tünetek kevésbé jellemzők rá, sokkal intenzívebb a szorongás, a pánikérzés, a félelem, s ez egyben a roham szorongásos eredetét is jelzi. Ha mégis van légzési tünet, az a várakozó szorongás miatti hiperventilláció, amely később fulladásérzést is okozhat, a sorrend azonban fordított, mint a spontán pánik esetén. A hiperventilláció aztán mellkasi szorító érzést, szédülést okozhat.

Forrás: Napidoktor.hu


Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.