A sajnálat ellentmondásos érzelem

Az ELTE kutatói szerint érzelmeink a marginalizáltak iránt másképp értelmezhetők és más következnényekkel járnak eltérő csoportközi helyzetekben. Cselekvésre azok esetében motiválnak, akik a jogaik érvényesítésében és gazdasági értelemben is hátrányokat szenvednek el a társadalomban

A sajnálat mint ellentmondásos érzelem volt a fő témája az ELTE PPK Szociálpszichológia Tanszék két munkatársa, Lantos Nóra Anna és Kende Anna, illetve szerzőtársaik, Julia Becker (University of Osnabrück) és Craig McGarty (Western Sydney University) közös publikációjának. A szerzők kérdőíves és kísérleti módszerekkel folytatott kutatásukkal árnyalták a sajnálat szerepéről alkotott képet. A szakirodalom szerint ugyanis

a sajnálat gyakran paternalisztikus, a csoportok közötti hierarchiát megerősítő érzelem,

amely ugyan motiválhat segítségnyújtásra, de valódi változást előidéző cselekvést (mint amilyen az aktivizmus, vagy más néven kollektív cselekvés) általában nem vált ki a többségből.

adomany

A kutatók azt találták, hogy bizonyos csoportok iránt a sajnálat összefügg az adományozással és a kollektív cselekvéssel. Ez olyan alacsony státuszú csoportok (romák és menekültek) esetében igaz, akik a jogaik érvényesítésében és gazdasági értelemben is hátrányokat szenvednek el a társadalomban. Az ő esetükben a sajnálat a marginalizált helyzetükre adott érzelmi válaszként összefügg a cselekvéssel.

Olyan csoportokkal szemben azonban, amelyek ugyancsak előítéletek célpontjai, de nem szenvednek anyagi értelemben vett hátrányt, nélkülözést (például szexuális kisebbségek), a sajnálat már nem elég ahhoz, hogy megmozgassa a többségi csoporttagokat a külső csoport érdekében. A cikk írói tehát arra a következtetésre jutottak, hogy a sajnálat másképp értelmezhető és más következményekkel jár eltérő csoportközi helyzetekben.

Forrás: ELTE PPK

Forrás: Napidoktor.hu


Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.