A lelki bántalmazás ugyanolyan káros, mint a fizikai

Mindig megrázó, ha egy kiszolgáltatott nő vagy gyermek súlyos bántalmazásáról vagy szexuális zaklatásáról olvasunk. Bár a világ rossz, bűnös oldalától éppen a család kötelékének kellene megvédenie a gyengébbeket, sokszor éppen az ismeretségi körből, vagy a családon belülről érkezik a bántalmazó.

Magyarországon a statisztikák szerint a nők elleni erőszakos bűncselekmények 22 százalékát partnerük, vagy volt partnerük követi el. Fontos tudni, hogy nem csak a lila foltok és a látható testi sérülések számítanak bántalmazásnak, hanem a súlyos pszichikai fenyegetés is, vagyis a kontrolláló, irányító magatartás, az elszigetelés. Ez több európai országban, ahogy Írországban is, már bűncselekménynek számít.

Ebbe az új kategóriába beletartozik például Írországban az olyan viselkedés, mint a partner túlzott ellenőrzése, irányítása, elszigetelése a külvilágtól és rendszeres szóbeli fenyegetése, vagyis a pszichikai, lelki bántalmazás is – hangzott el a Kossuth Rádió Napközben című műsorában.

A lelki erőszak jelenléte nehezebb

A kontrolláló viselkedés ugyanis ugyanolyan káros lehet, mint a fizikai bántalmazás, bár a lelki erőszak jelenléte nehezebben bizonyítható.

Az Európa Tanács adatai szerint a 16-44 év közötti nők esetében a halál és a fogyatékosság legfőbb oka a családon belüli bántalmazás. Több nő hal, vagy betegszik meg a családon belülről jött bántalmazás miatt, mint ahányan rákban vagy közlekedési balesetben életüket vesztik. Egy tanulmány szerint világszerte rendszeresen és folyamatosan lesznek a nők verés, szexuális erőszak vagy bántalmazás áldozatai, ráadásul többnyire bántalmazóikat jól ismerik – tájékoztattak a közrádióban.

Szélsőségesebbé váltak a személyiségek

Az elmúlt húsz évben átalakult a társadalom, nemcsak Magyarországon, de az egész világon is – mondta a téma kapcsán Feller Gábor. A győri Petz Aladár Megyei Oktató Kórház pszichiátere szerint 20-30 évvel ezelőtt is voltak szélsőséges személyiségű emberek, azonban a legnagyobb változást abban látja, hogy ezek még inkább szélsőségessé váltak.

Hozzátette: rengeteg jó család és jó személyiség van, azonban azokról keveset beszélünk.

A társadalom pszichés állapota negatív irányba változott, ami jobban érinti a személyiségeket, a családot és a közvetlen környezetet is – hangsúlyozta.

szulo,gyerek, buntetes, veszekedes

Nem merünk segítséget kérni?

A szakember azt tapasztalta, hogy főként pánikbetegség, vagy súlyos depressziós állapot miatt kérnek segítséget az emberek, azonban nem biztos, hogy ilyenkor megosztják az orvossal azokat a részleteket, amelyek az erőszakról vagy agresszivitásról szólnak. Mint mondta, ezért fontos kialakítani a megfelelő, bizalmas orvos-páciens viszonyt.

Gyakori az öngyilkossági kísérlet is, azonban ez már egy olyan súlyosságú, hogy könnyebben közlik a bántalmazásokat a sértettek – mondta Feller.

Házastársak esetében nehezebb lehet a helyzet

A műsorban felvetődött: házastársak esetében sokszor nem mer segítséget kérni a bántalmazott, akár hosszú évekig is vár. A szakember ennek kapcsán elmondta, ez egy speciálisnak mondható eset, hiszen egy esetleges válásnak anyagi vonzata is lehet. Mint mondta, a közös gyermek, a közös ház is jelentős szempont egy kapcsolat megszakításában.

Feller elmondta, a fizikai erőszakkal kapcsolatban fontos tudni, hogyha valakihez mentőt hívnak, a sürgősségi osztályra szállítják be az érintettet. Ezután a sürgősségi orvosok kérhetik pszichológus segítségét is, hiszen kötelezően ki kell kérdezni a pácienst arról, hogy szerezte sérüléseit és mi történt. Ebben az esetben már kiderülhetnek az agresszív cselekmények.

Amennyiben valaki nem kerül kórházba és „otthonában ragad” a bántalmazóval és sérüléseivel, a legfontosabb a család támogatása lehet. Fontos, hogy van-e olyan hozzátartozó, aki tudomást szerezhet a bántalmazásról, fontos a családi kapcsolat, akár a szomszédokkal való kapcsolat is, hiszen ők is segítséget kérhetnek egy-egy ilyen esetben – hívta fel a figyelmet a pszichológus.

Forrás: Napidoktor.hu


Egy válasz

  1. Mahir Kara

    Riport 1992 –ből Életre ítélve

    Vannak emberek, akiknek az egész életük kín, szenvedés, megaláztatás, Akiknek sokszor megváltás lenne a halál, és akiket mégsem engedünk meghalni. Kik is ők? Sokféle nevük van, testi, vagy szellemi fogyatékos, mozgáskorlátozott, vak és csökkentlátó, süket és nagyot halló, valamilyen okból nem teljes értékű ember.
    Mért nevezem életre ítélteknek, ezeket az embereket, aki magam is közéjük tartozom? Azért mert meggyőződésem, jobban jártam volna, ha hagynak, engednek meghalni, 1957 nyarán a teljes, (végtagok, légzés) bénulásom idején. Hathetet töltöttem vastüdőben, hogy még hatvan-hetven évet élhessek, (élhessünk) súlyos, testi fogyatékos rokkantként. Kinek jó ez? Mire jó ez? Milyen sorsot szán, biztosít nekünk az a társadalom, amely meghalni nem engedett, és ma sem engedi a rokkantnak, fogyatékosnak született gyermeket? Öt millió feltételezhetően egészséges gyermeket pusztítottak el, az abortusz eszközével, és élni kényszerítik, a rokkantan, fogyatékosan születettet, ha egyszer megszületett! A humánum nevében elkövetett emberkínzás logikájára mi a magyarázat? A fogyatékos gyerek bánat, lelki anyagi teher a szülőnek, társadalomnak, és önmagának! Húsz-ötven éve még ezek a gyermekek meghaltak a nagyfokú egészség károsodásuk miatt. Saját riport kezdősorai.

    Válasz

Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.