Megvesszük a drága cuccot, csak vita ne legyen?

Bármennyire is jót akarunk, nem lehet mindent megvenni a gyereknek, amit csak megkíván ? a helyzet némileg rosszabbodhat, amikor az iskolában elindul a “kinek mije van”-harc.

Noha annak idején eldöntöttük, igyekszünk mindent megadni a gyermekünknek, vannak dolgok, amelyben meg kell találni az arany középutat. Attól még mi mindent megadunk, hogy a legdrágább cuccokat nem dobjuk bele a bevásárlókocsiba, akkor sem, ha hiszti van belőle. Néha persze tehetünk kivételt, ha megengedhetjük magunknak. Mégis, hogyan kezeljük a helyzetet?

Míg a gyermek kicsi, kevésbé tűnik fel neki, hogy egyik-másik társa márkásabb holmikban jár, vagy a drága játékokat is megveszik neki a szülei.  Amint azonban bekerül  a nagycsoportba, vagy az iskolába, előkerülnek a szülő számára aggasztó dolgok: neki miért nincs olyan cipője, pólója, tolltartója, játéka, mint a másiknak? Persze, a családi büdzsé határt szab a költekezésnek – a családban megvan általában a kialakult norma: mire és milyen mennyiségben, mekkora összegben költsenek. De a szülő olykor mégis "megadja magát", és megveszi a hőn áhított, márkás holmit. Ami még talán "belefér" a költekezésbe. Ezek a dolgok viszont a szülő szerint nem feltétlenül szükségesek, és pazarlásnak tartják költeni rájuk, de a gyermekek ezt másként látják, hiszen – különösen a nagyobbak – számára kifejezetten fontos, hogy lépést tartsanak a társaikkal. A vitát szinte lehetetlen elkerülni.

Hogyan mondjunk nemet?

Márpedig a gyerekeknek sem árt megtanulni, hogy mindent nem lehet megvenni. Különösen, ha a családi kassza szűkebbre szabott. Természetesen nem egyszerű azt mondani neki, hogy nem kaphatja meg, amit szeretne  – ám a család és a gyerek anyagi biztonsága miatt meg kell a csemetének tanítani, hogy abból az összegből gazdálkodjon, ami a rendelkezésre áll. Meg kell tanulnia lemondania bizonyos dolgokról. Ha egyértelmű, hogy miért nem kell költeni egy dologra, a szülőnek akkor is sokszor komoly nehézséget okoz és lelkifurdalást, ha nemet mond a gyermeke kívánságára. Vajon miért? Több oka is van ennek. Például  nem szeretnénk neki csalódást okozni,  félünk, hogy a gyerek szeretete megrendül az irányunkban. Azt sem akarjuk, hogy önzőnek, zsugorinak tartson ő, netán a többi gyerek szülei Vagy hogy szegénynek tituláljanak. Nem szeretnénk azt sem, hogy csemeténk ne tudjon lépést tartani a barátaival.

A gyerek kemény, odavágott szavai – amelyek a szülőt természetesen szíven ütik -, azonban még rosszabb szituációkat hozhatnak maguk után, ha az anya, az apa hagyja magát érzelmileg zsarolni. A csemete ugyanis, ha elszalad vele a ló, egy idő után még követelőzőbb lehet, és megdöbbentő dühkitörésekre ragadtathatja magát. Meg kell szabni a határokat, még a kamaszkor előtt! Legyen vele tisztában a gyermek, hogy a realitásokhoz mérten kell kezelnie a kiadásokat. Éretten, anyagi lehetőségeinek megfelelően gondolkodjon.

 

agresszivgyerekcikkozi

 

Ha a dühkitörések mégis megtörténnek – amely néha elkerülhetetlen -, akkor se kiabáljunk vissza, maradjunk nyugodtak, ne menjünk bele a vitába, és ne adjuk meg magunkat. Tartsuk magunkat elhatározásunkhoz. Függesszük fel a veszekedést, térjünk vissza a témára később, ne legyünk haragtartóak. Legyünk vele tisztában, hogy a gyermek nem utál minket, az érzelmek hevében gyakran vág oda ilyesmit az ember, pedig nem gondolja komolyan – de azért adjuk tudtára, hogy megnyilvánulásával mennyire megsértett bennünket. Tudakoljuk meg, miért vágyik igazából annyira arra a dologra!

A csoporthoz tartozás

A gyerek afféle presztízskérdésnek tartja, hogy neki is legyenek olyan holmijai, mint a társainak – ez a mai világban különösen kényes kérdés. Vannak szülők, akiknek nem számít, milyen drága volt az az edzőcipő vagy póló. Elvi okokból ne mondjunk nemet a vágyára, gondoljuk végig inkább reálisan, mi az, amit megengedhetünk neki, és mit nem: ha valamit nagyon akar, akkor megkaphatja akár egy jeles alkalomra, szülinapra, karácsonyra, vagy összegyűjtheti a rávalót a zsebpénzéből. De meg kell tanulnia, hogy nem mindent engedhet meg magának, amit a barátai.

Manapság a divat, a tévében látott sztárok is azt sugallják, a divatos cuccok egyenlők a szépséggel, sikerrel, a népszerűséggel, gazdagsággal. A zene, amit hallgatnak, a baráti kör ízlése, öltözködése szempont a gyerekek számára. Van, hogy egy bizonyos stílusú ruha, nadrág, kabát egy csoporthoz való tartozásukat is jelzi – legyünk velük elnézőbbek, ha egy ideig nem tudnak lemondani ezekről a trendi öltözékekről. Fogadjuk el, hogy igazodni szeretnének a többiekhez. De a kamaszkor vége felé a gyermekben már ki kell alakulnia egy olyan öntudatnak, hogy nem enged minden barátja elvárásnak.

Amikor jogos

Vannak esetek, amikor valóban érdemesebb megvenni a márkásabb dolgot, ugyanis nem kapjuk meg olcsóbban hasonló minőségben a terméket. Választhatunk jó minőségű pulcsit, cipőt, nadrágot az olcsóbb, de hamarabb tönkremenő helyett. Akkor legközelebb nem kell újabbat vásárolni belőle, mert a drágább tovább tart, strapabíróbb. A minőségre adhatunk több pénzt, de az olyasmiért, ami várhatóan hamar kidobható, inkább ne.

Amennyiben szívesen olvasna még a témában a problémás gyerekek viselkedése mögött meghúzódó indokokról, kattintson!

Forrs:


Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.