Felhívhatjuk magunkra a földi zajokkal a földönkívüliek figyelmét?

A zajszennyezés egyre nagyobb problémát jelent a földi élővilágra, de vajon a zajongásunk a földönkívüliek füléig is eljut?

Persze ha léteznek, és ha van fülük. Az emberiséget mindig is izgatta az idegen civilizációk létezésének gondolata. Erre azonban ezidáig semmilyen bizonyíték nem áll rendelkezésre. Ám ma már a kutatók szentül hiszik, hogy az univerzumban számos olyan hely található, amely legalábbis olyan alacsony szintű életformáknak otthont nyújt, mint a baktériumok.

Ennél jóval merészebb feltételezés, hogy a földönkívüli élőlények nem primitív teremtmények, sőt, sokkal fejlettebb technológiával rendelkeznek, mint mi. Ezt a gondolatot számos science fiction film megragadta, ugyanakkor a kutatók figyelmét is felhívta arra a lehetőségre, hogy ha ilyen lények valóban léteznének, akkor jó lenne valamilyen módon kapcsolatba lépni velük.

1974-ben Frank Drake asztrofizikus és rádiócsillagász megírta az ún. arecibói üzenetet, melyet a Földről sugároztak az űrbe a Puerto Rico-i Arecibóból, az akkori legerősebb rádióteleszkóp segítségével. Az esőerdő közepén található rádióteleszkóp ma is a világ legnagyobb rádióteleszkópja, mely nem csupán a Naprendszerünk bolygóit vizsgálja, de a földönkívüli élet nyomait, pontosabb rádiójeleit is kutatja. Ezt a rádióteleszkópot már mindenki láthatta anélkül, hogy Puerto Rico-ba utazott volna, ha látta a 17. James Bond filmet, az ’Aranyszem’-et, vagy a Jodie Foster főszereplésével készült ’Kapcsolat’ című filmet. Az arecibói üzenet kódolt fogalmakból áll, többek között tartalmazza a számokat 1-től 10-ig, kémiai elemek rendszámát, a DNS szerkezetét, és ábrázolja az embert és a Naprendszert grafikusan.

A célja pedig, hogy tudassa a földönkívüli civilizációkkal a létezésünket. Nos, a válaszra egyelőre ne várjon senki, mivel az üzenetnek csaknem 25 ezer évre lesz szüksége ahhoz, hogy elérje a célállomását, és ugyanennyire, hogy a válasz visszaérkezzen. Ennélfogva inkább tekinthető a humán technológiai fejlettség bizonyítékának a jövő számára, mint valódi kísérletnek, hogy kapcsolatba lépjünk idegen teremtményekkel.

Miközben hihetetlenül izgalmasak az effajta kísérletezések, egyes kutatók arra figyelmeztetnek, hogy az űrbe való üzengetés veszélyes is lehet, hiszen végső soron nem tudhatjuk, ki fogja majd a jeleinket.

Nehogy ugye olyan balul süljön el, mint a ’Támad a Mars’ című filmben a marslakók „látogatása”. Ezért az utólag már megmásíthatatlan üzenetek helyett sokkal biztonságosabb lehet a hallgatózás. Ám a rádiókommunikáció, a navigáció, a tévé, a telefon, az internet jeleit nem csak itt a földön, hanem az űrből is fogni lehet. Így akár még az is előfordulhat, hogy egy földönkívüli létforma már fogta az „adásainkat”, de talán annyira megrémült tőlünk, hogy inkább kihagyja az ismerkedést. Ez végül is nem is lenne csoda, hiszen elég cudarul bánunk a földi élőlényekkel is, miért lenne ez másképp az idegenekkel. Másrészt az is lehet, hogy már úton vannak a Föld felé, és a jeleink és zajaink lecsendesítésével már elkéstünk.

Forrás: theconversation.com

Forrs: Minden, ami hallás


Válaszolj

Az e-mail címed nem publikáljuk.