Miért eszünk akkor is, ha már jóllaktunk?

Laboratóriumi kísérletek során felfedeztek az agyban egy speciális sejtkommunikációs hálózatot, amely arra késztette a laboratóriumi egereket, hogy az ízletes ételeket még akkor is tovább egyék , amikor már sokkal többet ettek a szükségesnél. Ez – az emlősök agyában megtalálható -sejtkommunikációs hálózat megmagyarázhatja, hogy miért nem tudjuk visszatartani magunkat attól, hogy kikotorjuk a jégkrémes doboz legalját is akkor, ha már dugig vagyunk. A szóban forgó sejtkommunikációs kapcsolat az evolúció “mellékterméke”, azokban az időkben fejlődött ki, amikor a kalóriadús táplálék még sokkal ritkább volt, mint manapság, ezért az agyunk arra programozódott, hogy koncentráljon a kalóriadús táplálék minden grammjára, hisz bizonytalan volt, mikor juthatunk újabb magas kalóriájú táplálékhoz.

Innen tudod, hogy egészségesen táplálkozol

Alapvetően úgy fejlődött ki az agyunk, hogy a kalóriadús táplálékot nagyon finomnak tartsa és faljuk is be, mert az eltárolt energia kulcsfontosságú lehetett a túlélés szempontjából azokban az időkben, amikor majd szűkölködtünk a táplálékban. “Így jelzi agyunk, hogy ha valami igazán jó ízű, akkor az minden bizonnyal megéri az árát, tehát semmiképpen se hagyjuk félbe az evést” – fogalmazott a kutatást vezető Dr. Thomas Kash és Prof. Dr. John R. Andrews.

Mit jelent mindez a modern kor emberének?

Ha azon veszi észre magát, hogy falja a magas kalóriatartalmú ételeket, akkor ezt nem lehet egyszerűen csak az akaraterő hiányával magyarázni. Manapság már olyan világban élünk, amelyben sokkal több étel vesz minket körül, mint amennyire valójában szükségünk lenne.

A szív- és érrendszeri betegségek kockázati tényezői között szerepel az életkor, a magas vérnyomás, az elhízás, a dohányzás, a vér koleszterinszintje és a mozgásszegény életmód.

Az angliai felnőttek 60 százaléka például túlsúlyosnak vagy elhízottnak minősül. Ám a jó hír az, hogy a tudósok már kezdik látni azt a lehetőséget, hogy miként lehet majd kikapcsolni azt a hedonista táplálkozási módot, amikor csupán élvezetből eszünk – a valós energiaszükségletünket messze meghaladó mennyiségű kalóriadús táplálékból. “Rengeteg nagy kalóriasűrűségű étel érhető el manapság folyamatosan, de még mindig nem veszítettük el az agyunknak azt a hálózatát, amely arra késztet minket, hogy annyit együnk, a mennyit csak bírunk “ – magyarázta Dr. Kash.

A kutatók most egy kis fehérjét tanulmányoznak, amelynek köze lehet a hedonista táplálkozáshoz. A nociceptin jeladó molekulaként működik az idegrendszerben – és Dr. Kash laboratóriuma más kutatócsoportokhoz hasonlóan felfedezte, hogy ha blokkolják ennek a fehérjének a működését, akkor semmi nem tartja vissza a laboratóriumi patkányokat és egereket attól, hogy a szükséges energia megszerzése céljából rendesen táplálkozzanak – ám megállítja őket abban, hogy a magas kalóriatartalmú ételeket (csupán az íze miatt) feleslegesen megegyenek.

Fotó: 123rf.com

Most, hogy már megtalálták a jeladó molekulát, az a következő lépés, hogy a kezelést még célzottabbá tegyék. Úgy tárták fel az információáramlási folyamatot az agyban, hogy a nociceptin molekulához hozzákapcsoltak egy fluoreszkáló molekulát. Ez azt eredményezte, hogy a nociceptin körforgását elindító sejtek elkezdtek világítani. Az egyik feltárt körforgás mindig aktívvá vált, amikor az egereknek kalóriadús táplálékot adtak. Ez a folyamat az agy érzelmi központjában – a központi amygdalában – indul, úgy, mint a többi, táplálkozást szabályozó folyamat.

Amikor a tudósok körülbelül a felét törölték azoknak a neuronoknak, amelyek a nociceptint bekapcsolták ebbe az információáramlási folyamatba, akkor az egerek abbahagyták a mértéktelen zabálást, de még mindig elegendő táplálékot vettek magukhoz ahhoz, hogy fenntartsák a normál energiaszintjüket. Dr. Kash a következő magyarázatot adta: “A tudósok már régóta tanulmányozzák az amygdalát, amelyet kapcsolatba hoztak a fájdalommal, az idegességgel, a félelemmel, de a mi kutatási eredményeink azt emelik ki, hogy van más feladata is: mint például a patologikus evés szabályozása.”

Természetesen sokára lesz realitás, hogy az orvosunk ezzel a módszerrel kezelje a túlevést. Most a következő lépés az lesz, hogy minden részletét megismerjék annak, ahogy ez a folyamat működik, illetve ahogyan a neuronok kategorizálják az ételeket jónak, rossznak, ízletesnek vagy gusztustalannak. Ezek az információk ugyanis potenciálisan használhatók lennének az elhízás és a beteges túlevés kezelésére is.